1. Bevezető
A legtöbb modern mozdonynál, motorvonatnál talán az orr-rész kialakítása a legnehezebb. Míg a szovjet blokkországokban a rendszerváltás előtt főleg a szögletes, de mindenféle szögben álló formák domináltak, addig napjaink modern gépei a legtöbb helyen íves, lekerekített formával készülnek. Sem a 90 fokos szögtől eltérő meredekségű szélvédők, sem a kerek formák kialakítása nem túl egyszerű a többségében szögletes LEGO-kockákból, s az élethű kialakítást meglegósítását tovább bonyolítja a mozdonyokon manapság alkalmazott színkavalkád. S ha sikerül is megtervezni egy összetettebb orr-részt, néha az is előfordul, hogy a betervezett alkatrészek nem léteznek abban a színben, amiben szeretnénk őket felhasználni.
1. ábra: MÁV Bombardier Talent villamos motorvonat. Szűkülő, lekerekített orr, üveglap mögé elrejtett fényszórók.
Jelen írásban az általam épített vonat- és villamosorrokon keresztül mutatom be az építés nehézségeit (1. ábra), a megoldási módszereket. Egy-egy vonat orra többféleképpen is megoldható, a közismert, népszerű építési témaként szolgáló mozdonytípusok esetén több építő, több megoldásával is találkozhatunk (2. ábra). Erre talán a legjobb példa az Európában igencsak elterjedt Siemens “Taurus” mozdonycsalád (noha a “Taurus” becenevet hivatalosan csak az osztrák vasúttársaság, az ÖBB mozdonyai esetén használhatnánk), melynek több generációja, többféle kivitele és rengeteg festési variánsa rója a síneket Törökországtól Franciaországig.
2. ábra: Variációk Siemens “Taurus” villanymozdonyra. Dömel Máté, Fazekas Bence, Matulai Marcell és Raáb Donát munkái.
2. A mozdony/vonattervezés lépései
A vonatépítésnél is érvényes az, hogy nem gombhoz varrjuk a kabátot, hanem kabáthoz szerzünk megfelelő gombokat. Talán a legnagyobb és legbosszantóbb hiba, amit az ember elkövethet építés közben, ha megalkotja a számára tökéletes orr-részt, majd annak magassága, struktúrája miatt az orrhoz építendő többi rész nem építhető meg a kívánt arányokkal. Esetleg a jármű oldala csatlakoztatható hozzá, de nincs megfelelő méretű oldalablak hozzá, vagy a jármű összességében az építő többi alkotásához nem lesz arányos. Ezért fontos, hogy soha ne az orr-rész kialakításával kezdjük az építést, hanem a valóságban, LDD-ben (LEGO Digital Designer), vagy akár papíron tervezzük meg a jármű fő méreteit (alapvetően a szélesség és magasság a fontos, de arányos modell építésénél ezek egyértelmű összefüggésben vannak a hosszúsággal.
Miért fontosak ezek a méretek?
A hosszúság akkor lehet korlátozó tényező, ha a választott szélességhez arányos hosszúságú mozdony, motorvonat, kocsi a saját hossza miatt már nem tud elfordulni a LEGO sínrendszer szűk ívein. Ilyenkor vagy hossztorzítást (egy-egy ablak lecsippentése) tudunk alkalmazni, vagy ha ragaszkodunk az arányokhoz, akkor csökkentenünk kell a szélességet. A szélesség főleg a funkciók beépítésénél fontos – négy LEGO ledlámpát nem is olyan könnyű egy hat kocka széles járműbe élethű kiosztásban begyömöszölni, vagy egy vagonlecsatoló mechanizmus kialakításához is kell elég helyet kell hagynunk odabenn. A magasság azért nagyon fontos, mert a SNOT (studs not on top, nem felfelé néznek a bütykök a használt kockákon) technikák alkalmazása miatt nehéz egységesen változtatni egy jármű magasságát, 90 fokkal elfordított kockák esetén pl. egy lapos magasságot belevarázsolni a lehetetlennel felérő mutatvány.
Ha már megvannak a fő méretek, akkor érdemes nekiállni az orr-rész kialakításának, különös tekintettel arra, hogy az orr-rész elég stabilan csatlakozzon a vonat többi részéhez. A járműnek (ha nem makett lesz, hanem motorizált, mozgó vonat) mindenféle erőhatásoknak ellen kell állnia menetközben (pl. a szűk, átmeneti ív nélküli kanyarok rántásának, a sínek illesztésein és a váltók keresztezési részein való zötykölődésnek).
3. Szűkítések
Az áramvonalas, modern design szinte nélkülözhetetlen eleme a szűkülő orr. Ennek a nagyvasúti járműveknél főleg aerodinamikai jelentősége van, de az alacsonyabb sebességtartományban (és szűkebb ívekkel) működő városi vasutaknál a szűkülő orr-rész helytakarékossági célokat is szolgál, sok városi pályán az egymás melleti síneken közlekedő villamosok az ívekben csak a szűkített orr-résznek köszönhetően férnek el (vagy még úgy sem).
Bár a LEGO-alkatrészek palettáján számos olyan alkatrész található, amely nem csak az adott szögenkénti forgatást, hanem folytonos skálán történő forgatást tesz lehetővé, a szűkítéseknél használt szögek száma mégis kötött. Ennek oka egyszerű – a jármű szűkítés nélküli szélességét praktikus okokból általában egész számú bütyökben határozzuk meg, és a jármű szűkített orr-része is sok esetben egész számú bütyök szélességben épül. A legtöbb modern jármű esetén a maximális szélességhez képest történő 1-2 bütyök szűkítés teljesen beválik (nyilván különböző hosszirányú távolságon, függően az adott járműtől), extrém esetben lehet szükségünk 3 bütyöknyi szűkítésre. A szűkítésnél azonban nem elég megoldani az oldalfalhoz kapcsolódást – arról is gondoskodni kell, hogy az elforgatott részek ne tudjanak elmozdulni egymáshoz képest, esetleg a két szűkülő oldalfalat érdemes egymáshoz rögzíteni.
Milyen alkatrészekkel szűkíthetünk? (3. ábra)
3. ábra: Épülő MÁV Stadler FLIRT motorvonatok, az orr-részt 1×4-es zsanér lapossal előkészítve. Egy ilyen alkatrészt felhasználva a beállított szög könnyen elmozdul, duplázva az alkatrészt azonban már elég stabil lesz. A 4. ábra bemutatja a szűkülő oldalfalak rögzítését is.
Főleg azok az alkatrészek jöhetnek itt szóba, amelyeket változatlan helyzetű és elforgatott részüknél is könnyű rögzíteni a környezetükhöz és tetszőleges szögű elfordítást tesznek lehetővé. Bár elsőre kétségkívül hasznosnak tűnhet az összes “clip”-pel (kampóval) ellátott lapos alkatrész (s ehhez a párjukat, a “bar”-ral [rúddal] felszerelt laposokat kell használni), azonban az így beépített forgatás elég foghíjasnak tűnhet oldalról. Ezeket az alkatrészeket csak akkor lehet hatékonyan és szépen használni, ha a forgatást a jármű testén belül építjük meg – viszont ekkor kifejezetten nehéz olyanra megcsinálni a külső burkolatot, hogy minimális rés vagy elnyílás legyen a két felület között.
Sokkal könnyebben használható alkatrész a 3. ábrán bemutatott az 1×4-es, zsanérral ellátott lapos alkatrész, melyet 180 fokban visszahajlítva 2×2-es lapossá tudunk alakítani. Ha csak kis szögű hajlítást építünk be, a két felület között is csak egy vékony, nem túl látványos rés keletkezik. Szintén jól felhasználható elem az 1×2-es kocka, melynek teteje billenthető oldalirányban, ezt azonban csak akkor tudjuk használni, ha a hajlítani kívánt felületet SNOT technikával építettük (SOT-technikával pl. a szélvédő döntésére jó alkatrész). Az 1×2-es billenős kocka óriási előnye, hogy a külső oldalán hézagmentes felületet ad (lásd még 6. ábra, téglalappal bekeretezett rész).
4. ábra: A szűkülő oldalfalak a vezetőállás pultjának magasságában “clip”-es és “bar”-os laposokkal lettek összekötve – így a három forgáspont (két szűkítés és egy összekötés) már stabil rendszert ad, és a szűkülő oldalfal nem fog elmozdulni a vonat haladása közben oldalirányba.
A szűkített részt többféleképpen rögzíthetjük. A teljesen szabályos, feszítés nélküli technika további zsanérokat igényel, attól függően, hogy milyen irányban állnak a bütykök a szűkülő orr-részben, szinte bármelyik kampós, rudas, billenős vagy forgatós zsanért használhatjuk. Megkönnyíti az alkalmazást, hogy ez a vonat belsejében lesz, így az esztétikai kérdések (szín, kinézet) másodlagosak vagy elhanyagolhatóak. A 4. ábra egy példát mutat be a LEGO Stadler FLIRT vezetőállásának oldalfal-rögzítésére.
Ha elég kis szöget választunk a szűkítés megoldásához, akkor némi feszítéssel az oldalfalakat akár a vonat hossztengelyén végighaladó vázhoz is rögzíthetjük további zsanérokkal való trükközés helyett (5. ábra).
5. ábra: Az 1. ábrán bemutatott Bombardier Talent villamos motorvonat LEGO-kockákból készült interpretációja. A szűkített orr oldalfalait a vonat vázával elől egy 1×6-os lapos szürke elem köti össze – s bár a kapcsolat némileg feszül, de stabilan tart. Az oldalfal bütyke mellett az orrban 1×1-es kerek kockák vannak – ha itt szögleteset alkalmaznánk, a feszültség miatt szétpattanna.
4. Döntött vagy íves szélvédő
Igazán íves szélvédőt csak íves alkatrészekből tudunk építeni – azonban ezek fajtái elég korlátozottak, s sokszor olyan kilógó rögzítési pontokkal bírnak, melyeket nehézkesen vagy egyáltalán nem tudunk egy vonatban felhasználni, s méretben sem túl megfelelőek. Az ívet így szögletes kockákból kell majd kiraknunk. Minél több “töréspontot” építünk be a szélvédőbe, annál közelebb kerülünk az ívhez, de ez sokszor törékennyé is teszi az alkotásunkat. A kampós (clip) és rudas (bar) zsanér alkatrészek felhasználását a több ponton megtört (“ívesített”) orr-kialakításban az 5. és 6. ábrák mutatják be. Bár a szűkítéseknél nem javasoltuk alkalmazásukat az általuk adott hézagos felület miatt, az ívesítésben fontos szerepük van – ezek az alkatrészek elérhetőek 1×1-es lapos méretben is (lásd a 6. ábra jobb alsó sarka), így igen kis helyen tudjuk megoldani a szükséges döntéseket, ráadásul mivel ezek az elemek laposak és a tetejükhöz, aljukhoz hagyományos kapcsolattal további kockák építhetőek, a modern vonatok orrán gyakran kialakított vékony, eltérő színű mintákat is meg tudunk jeleníteni. A 6. ábrán bemutatott budapesti CAF Urbos 3 típusú villamos szűkülő orrának ívesítését fekete zsanérok adják, miközben sárga “sajt” tetőelemekkel alakítottam ki a jellegzetes ívet.
6. ábra: Budapesti CAF Urbos 3 típusú villamos LEGO-kockákból készült modellje. Az ívesítést kampós és rudas zsanérok, a szélvédő üvegének döntését és a SNOT-szűkítést 1×2-es billenős kockák adják.
A szélvédők üvegének kicsit másképp kell nekilátnunk, mint a szélvédőt körülvevő “nem-üveg” részek kialakításának, ugyanis átlátszó színekben nem léteznek a számunkra jól használható zsanérok, így a töréspontokat úgy kell megoldanunk átlátszó elemekből, hogy zsanér nélkül is minél kevesebb rés maradjon. A 6. ábrán a villamos döntött üvegét 1×2-es billentős kockák tartják, míg az üveg fölé átlátszó “sajt” tetőelemek kerültek. A “sajtok” a magasabb oldalukkal kifelé forgatva jól zárják a területet, a befelé történő lejtésüknek köszönhetően föléjük közvetlen kapcsolat nélkül lehet más kockákat (akár átlátszóakat is), más szögben pakolni. A 4. ábrán a sötétszürke “sajtok”-ra fekszik fel a szélvédő aljának sötétszürke része (téglalappal jelölve), míg az 5. ábrán a fehér “sajtok”-ra kerül a fényszórók alsó üvege (belülről kampós zsanérral felfogatva), és ezen üveg felett elhelyezendő “sajtok”-ra jön a szélvédő üvege (fentről rögzítve).
5. Világítás beszerelése
Ebben a fejezetben a LEGO cég által gyártott Power Functions (PF) led beszereléséhez írunk bár tippet. Bár házilag kétségkívül olcsóbb világítást barkácsolni a járműbe (némi hozzáértés segítségével), és az elektronikai boltokban kapható ledek kisebb helyen is elférnek, de maradjunk a tisztán LEGO-megoldásoknál. A LEGO-led (7. ábra) két fényforrásból áll, melyeket a szabványos PF-csatlakozóval kb. 45 cm kábel köt össze – félúton egy 2×2-es fekete kocka helyezkedik el, ahonnan kettéágazik a kábel a két ledhez vezetve. A fekete kocka tartalmazza az alkatrész nyomtatott áramkörét (a kocka egyébként sérülésmentesen felnyitható, és némi elektronikai tudással módosítható, pl. úgy, hogy a ledre kapcsolt áram polaritásától függően a kettőből mindig csak egy világítson, jelzőknél, helytakarékos vonat zárfényeknél hasznos átalakítás).
7. ábra: Power Functions led-light. (Kép forrása: kockaaruhaz.hu)
A ledek kerek, hengerszerű vége tökéletesen passzol abba a résbe, amelybe a bütyköket lehet belenyomni, pl. a technic kockák kerek lyukaiba, vagy az oldalt bütykös 1×1-es kocka hátuljába. Beilleszthető a 2×4, 2×6, 2×8 méretű, lyukakkal ellátott lapos alkatrészek lyukaiba is. A led legnagyobb problémája a helyigénye – a kábeleket el kell rejteni, sok helyet foglalnak, és a fényforrások hengerszerű végein túl még van egy megvastagított rész, amely sokszor túl nagynak bizonyul (pl. két ledet egymás melletti bütykökbe benyomni csak úgy lehet, ha a vastag részek felfelé vagy lefelé néznek, de sok esetben nincs ennyi helyünk odabent).
A ledek egyik igen helytakarékos felhasználását a 8. ábra mutatja be. A Stadler FLIRT motorvonatom szűkülő orrában kellett a szélső bütyökre kivinni a fehér fényt. A led egy átlátszó lapos alkatrészbe van belenyomva (a lapos alkatrész SNOT-ban épült be), a led testét pedig a szélső bütykön egy 1×2-es kerítés (panel) alkatrész rejti el. A kerítés fölött azonban már a vezetőfülke üvege következik, így a led vastagabb részét befelé kellett forgatni, ami miatt nem maradt hely a piros fény ledjének. Kényszerűségből a piros fény ledje hátrébb került, viszont a fénye túlságosan szóródik a 3 bütyök távolságon (ráadásul bevilágítja a fehér fény átlátszó alkatrészeit is). Az oldalt bütykös kockába dugott led fényének vezetésére viszont van “célszerszám”, a “Spybotics” és “Exoforce” témákban megjelenő fényvezető cső. A cső vékony, méretben pont illeszkedik a lyukas bütykök belső átmérőjéhez, így szűk helyeken, akár kanyarítva is vezethető a led lámpa fénye.
8. ábra: Világítás beszerelése szélső bütyökre, szűkülő orr-részben, helytakarékos megoldással a LEGO Stadler FLIRT motorvonatban.
