3. Állomási geometriák műanyag flexibilis sín felhasználásával
→ Az előző cikkben bemutatott áramvezető síndarabok és technikák segítségével viszonylag korlátozott módon tudunk átmenő vágányokkal bíró vasútállomásokat építeni. Az átmenő vágányok lényege, hogy a vasútállomás a Budapest-Nyugati vagy Budapest-Déli pályaudvarokkal ellentétben mindkét irányból nyitott (esetleg több irányból is összefutnak itt vasútvonalak, pl. Székesfehérvár) és a vonatoknak nem kell kötelezően megfordulniuk, hogy ismét haladni tudjanak. A LEGO-ból épített fejpályaudvarok geometriájával nem sok dolgunk akad, mivel a sín egy irányba nem folytatódik, így nem kell törekedni arra, hogy a vakvágányok a geometria szabályainak megfelelően végződjenek (10. ábra)
10. ábra: Fejpályaudvar, két bevezető vágánnyal. A síneket mindegy, hogy ágaztatjuk ki, hiszen nem kell egy vonalban és nem kell az alaplap szélén végződniük.
Átmenő állomásoknál azonban fontos, hogy az állomás két végén a csatlakozás a következő klubtárs részletéhez szabályos legyen, azaz a sín hossztengelye a 16 studdal osztható élhosszúságú alaplapok szélére essen, míg a talpfarács széle a vele párhuzamos alaplapszéltől 4 (vagy 20, 36) stud távolságra legyen. Azonban a két vége között úgy tesszük a síneket, ahogy csak szeretnénk, a lényeg, hogy a végein maradjunk szabványosak!
Nézzünk először egy példát egy egyvágányos, csak 9V sínekből épült állomásra (11. ábra). Az állomás három vágánnyal rendelkezik, a vágányok egy kitérő után használt íves sínnel lesznek párhuzamosak egymással. Hossztengelyben is stimmelnek a vágányvégződések.
11. ábra: Egyszerű vasútállomás.
Azonban ez az állomás legfeljebb egy mellékvonali, aprócska állomásnak felel meg, ha 8 stud széles vonatokat futtatunk, akkor a két talpfarács közé biztonságosan csak 6 stud széles peron fér el. Ez elég keskeny és balesetveszélyes, ráadásul széles peronokkal bíró állomásokat így nehéz élethűen modellezni!
Próbáljunk meg kicsit szélesebb peronokat kialakítani, még mindig maradva az áramot vezető alkatrészeknél (12. ábra). Sikerült megnövelni a távolságot a párhuzamos sínek között, de a négy csonkavágány a széleken nem túl szép, s a háromvágányos állomáshoz felhasznált 8 váltó sem túl pénztárcabarát.
12. ábra: Egyszerű vasútállomás széles peronokkal.
→ Sajnos ezzel a két elrendezéssel és ezek variációival el is érkeztünk oda, hogy véget érnek a csak 9V sínekből kirakott elrendezések, így emeljük be a vágány hossztengelyben 4 stud hosszú, műanyagból készült flexibilis elemet is. Az alkatrész közepén található egy forgócsap, mellyel állíthatjuk azt a szöget, amiben a 2-2 studos oldal álljon, de ez a síndarab nem is az állítható (de nem rögzíthető) íve miatt igazán praktikus, hanem mert a hossza csak negyede egy hagyományos egyenesnek, így hézagok kitöltésére kiválóan alkalmazható!
S hol keletkeznek hézagok? Ha a váltó után a kitérő irányra nem egy íves darabbal fordulunk párhuzamosba az egyenes iránnyal, hanem egyeneseket rakunk, ezek az egyenesek 22,5°-ban állva nem tesznek meg 16 stud hosszt a váltó „egyenes” irányába, s az egyenes után egy ívvel párhuzamosba fordulva már nem az alaplap szélére (és nem is szabványos oldaltávolságba) fog kerülni a vágányunk. Az oldaltávolság nem baj, hiszen az állomás túlsó oldalán szimmetrikusan vissza is tudunk térni, nade a hosszbeli eltéréssel mit kezdjünk?
Vessünk egy pillantást a 13. ábrára!
Az ábrán két lehetséges elrendezés mutatunk be – a felső váltók kitérő irányához 1, az alsó váltók kitérő irányához 2 egyenes szegmenst illesztettünk az egyenes iránnyal való párhuzamosba fordulás előtt. A sínvégek nem esnek pontosan egész studra, de a sínek közötti kapcsolatok némi lötyögését kihasználva egész studra tudjuk feszegetni őket. A felső váltók esetén a két talpfarács között 13, a sín hossztengelye és az alaplap széle között 1 stud, az alsó megoldás esetén a két talpfarács között 19 stud, a sín hossztengelye és az alaplap széle között 2 stud marad. A felső megoldásra még mindig elég keskeny, 11 stud széles peront tudunk építeni és a 2×1 =2 stud hézagot sincs mivel feltölteni. (Azért 2×1, mert a váltó párjánál is van egy ferdén álló egyenes, így a hézag a két sínvég között már 2 stud lesz.) Az alsó megoldás használata esetén egy kellemes, 17 stud széles peronnak való helyet kapunk a két vágány között és a két, nem összeérő vég közötti terület egy flexibilis sínnel pont kitölthető!
13. ábra: Egyenesek alkalmazása a váltó kitérő iránya után és a keletkező hézag az alkalmazott egyenesek számának függvényében.
A kitérő irány mögötti két egyenes helyettesíthető a 14. ábrán bemutatott technikával. Sok magyarországi állomáson megfigyelhető, hogy a peronos vágányok közelebb vannak húzva egymáshoz a váltókörzeteknél, s csak a peronos részeken távolodnak el a vágánytengelyek a peron miatt. Ilyen elrendezést LEGO-sínekből is könnyen csinálhatunk.
14. ábra: Vágánytengely elhúzás a nem peronos részeken.
De hogy kap áramot a vonat a műanyag sínen?
Röviden: sehogy. Hosszabban: a 9V vonatmotor tengelytávja 6 stud, így legalább az egyik kerék mindig fémsínen van és kap áramot. Persze, ehhez az is szükséges, hogy a körpálya a két váltó között körbeérjen vagy a váltó által biztosított elágazás előtt mindkét irányból táplálva legyen a pálya. Ha megvan a „kör”, vagy kétfelől van áramellátás, akkor nem lesz probléma a 4 stud hosszú árammentes rész.
→ Két átmenő vágánnyal rendelkező állomások
Sok terepasztalon, a valósághoz hasonlóan két vágány fut párhuzamosan, az egyiken az egyik irány, a másikon a másik irány vonatforgalma bonyolódik. Ha forgalmi zavar van, vagy az egyik vonat egy állomáson megfordul, szükség van arra, hogy a két párhuzamos átmenő vágány között is kapcsolatot teremtsünk. S sajnos ez a legnehezebb feladat egy állomás építésekor, ugyanis nincs olyan 9V-os váltó, sín, ami kettő egymás melletti, párhuzamos sín között kapcsolatot teremt. Így vagy kompromisszumos LEGO-megoldásokat, vagy további építési trükköket, vagy a váltók méretre vágását tudjuk alkalmazni. Nézzük csak sorjában! (15. ábra)
15. ábra: Az a) ábra mutatja, mit szeretnénk. Sajnos nincs ilyen váltókapcsolat, csak műanyag sínből, és az is korlátozottan használható. A b) eset mindenképpen kerülendő, a két váltó kitérő irányának összeforgatásával mind hosszban, mind szélességben elcsúszunk a szabványtól! A c) eset működőképes, de ehhez a két párhuzamos vágányunk között ki kell hagyni helyet egynek. Sajnos nem életszerű megoldás, de az alap szabályokat követve ki tudjuk rakni. Olyan állomásoknál hasznos lehet a technika alkalmazása, ahol a fő peron a két átmenő vágány között helyezkedik el.
A 15. ábrán bemutatott megoldások közül kétségkívül a c) a legjobb, de általában a terepasztal többi részén a két vágány közelebb fut egymáshoz. Nézzük meg, közel tudjuk-e varázsolni a két vágányt egymáshoz, és tudunk-e új kapcsolatokat is adni a vágányok között (16. ábra)!
16. ábra: 5 vágányos állomás kettő, az állomáson átmenő vágánnyal, a két fő vágányt közel húzva egymáshoz az állomás végén. Az elrendezés előnye, hogy minden vágányról el lehet jutni egy másikra (teljes értékű váltókörzet), hátránya a váltókörzet nagy helyigénye (2×6 nagy alaplap) és a tény, hogy az egyik fő vágányon a vonatoknak egy váltón kitérő irányban kell haladnia.
A 16. ábrán látható elrendezés a lehető legjobb, amit csak LEGO-sínek szabályos felhasználásával elő tudunk állítani, ha kétvágányú pályán kell egy többvágányos állomást építeni. Ideje kevésbé konvencionális megoldás után nézni!
Külföldön elég elterjedt és idehaza sem példa nélküli, hogy az élethűbb állomásgeometriák érdekében némi vágást eszközölnek a legósok a váltókon. Ugyanis a kitérő irányból lecsípve egy kicsit a két váltó úgy is összeköthető, hogy pont egymás melletti párhuzamos vágányokat kössenek össze (17. ábra):
17. ábra: Házilag gyártott váltókapcsolatok. A két fő vágány egyenes marad és a váltók is kevesebb helyet esznek meg a két vágány között.
→ Most pedig próbáljuk meg összekombinálni a fentieket és rajzoljunk néhány vasútállomást! A különböző variációkat a 18. ábra mutatja be.
18. ábra: Állomások eredeti (fenti) és vágott (lenti) váltókkal. Érdemes szem előtt tartani, hogy az ábrán látható két állomás hossza 4608 mm, és a vágányok közé hosszra elég kevés peron fér be. Először mindenképp érdemes a 11. ábrán bemutatott egyszerűbb verzióval próbálkozni, s ha már elégedettek vagyunk és a pénztárcánk is bírja, léphetünk a több vágány és nagyobb terület felé.