Amikor elhatároztam, hogy elkezdek LEGO vasútmodelleket, illetve kiegészítőket építeni, magam sem gondoltam volna, hogy viszonylag rövid idő alatt sikerül egy mellékvonal modellezéséhez szükséges gördülőállományt összeraknom. Ezzel kapcsolatban osztanék meg néhány gondolatot, illetve tapasztalatot, mert azzal szembesültem, hogy sokan a felmerülő időbeli, illetve anyagi nehézségek hallatán megijednek. Azonban a kezdet, ha nem is könnyű, de lényegesen gördülékenyebb, mint ahogy gondolnánk. A blogon már megjelent egy írás, Raáb Donáttól, ahol a LEGO vasútmodellezés alapjaival, és rendszerbeli szabályaival ismerkedhetünk, így ez a cikk elsősorban azoknak szól, akik a vonatozáson túl már saját maguk kívánnak megépíteni egy méretarányos modellt, így az alapvető rendszerek tulajdonságaival csak a praktikussági kérdések esetén foglalkozunk, a teljesség igénye nélkül.

Milyen szép ez a terepasztal..

Ha valaki belefutott a klub kiállításaiba az ország különböző pontjain, valószínűleg elámult a részletesen kidolgozott, és a sok-sok elemből álló környezeti elemek közt elsuhanó hatalmas szerelvényeken. Ha valaki ennek fejében a kockákon kívül a vasutak világát is kedveli, azonnal érzi azt a bizsergést, ami építésre készteti.

Igen ám, de hogyan?

Ez a kérdés azért is fontos, mert ezeknek a modelleknek egzakt változatát hivatalosan sehol se lehet kapni, illetve, ha a boltok polcain rápillantunk a LEGO szettek árára könnyen elámulhatunk mennyire megdrágult a LEGO. Ez azonban ne tántorítson el minket, mert a kezdetekben nem is kell feltétlenül egy komplett fővonali szerelvény árával, és munkamennyiségével számolni.

A téma

A MÁV vonalain futó elővárosi, és távolsági szerelvények hatalmas méretekkel operálnak (sokszor 5-6 vagont meghaladó szerelvényekkel), amiknek nagy az anyagszükséglete, és a tervezési periódus is nagyobb körültekintést kíván sok idővel és anyagi forrással. Így először érdemes olyan gépeket választanunk témaként, amik szerényebb méretekkel operálnak, így limitált lehetőségekkel is minőséget tudunk megalkotni. Ne féljünk fontolóra venni mellékvonali szerelvényeket, illetve a régmúlt időket idéző, múltbéli járműveket, amik méretben, és anyagszükségletben nem igényelnek akkora forrásokat. Ezekből a számításba vehető témák variációi szinte végtelenek. A 20. század első felében a magyar mellékvonalak hemzsegtek a színes vonatösszeállításoktól, különösen izgalmas témának számítanak a különböző vegyesvonatok. Ezek ugyan nem annyira prominensek napjainkban, de nagyobb vidéki pályaudvarokon rendszeresen láthatjuk őket fővonali gépek mellett szobormozdonyként, vagy nosztalgiajárműként megjelenni.

Ha nem motorkocsit akarunk megjeleníteni, számolnunk kell vagonokkal is, hiszen nem szeretnénk, ha a szép mozdonyunk egyedül róná a köreit, így érdemes szerelvényekben is gondolkodni. Az esetek nagy többségében, például gőzösök mögött két darab kéttengelyes kocsi is nagyon jól tud mutatni, amihez ha választunk érdekes rakományokat (LEGO által forgalmazott állatok, vagy hordók) máris egy komplett szerelvényünk lehet, de egy régi gőzös mögött egy személyvagon is nagyon jól tud mutatni. Ha valami modernebbet szeretnénk, ne feledjük el, hogy mellékvonalakon néha megfigyelhetünk egy kisebb dízelmozdonyt (Bobó vagy Dácsia) és mögötte ugyanilyen paraméterekkel rendelkező nagyjából hasonló teherkocsikkal.

Az ilyen, és ehhez hasonló szerelvény összeállítás ma már meglehetősen ritka, ám ez ne szegje kedvünket, hiszen nagyobb budapesti vasúti csomópontokon ezek a kis tolatómozdonyok mindennapos jelenségnek számítanak. Fotó: Vörös Attila (forrás: iho.hu)

Ha pedig a mai szerelvények iránt érdeklődünk, érdemes fontolóra vennünk a budapesti fejpályaudvarokon is rendszeresen megforduló Desirókat, vagy Uzsgyikat, esetleg a híres Bz motorvonatokat. Ezek ugyan sok építési tapasztalatot kívánnak, és nem is a legegyszerűbb formák jellemzik, de a blogon már megírt praktikákkal meg lehet alkotni ezeket is.

https://forum.index.hu/Article/showArticle?na_order=&na_start=40&na_step=40&t=9121699
Forrás: Index

A tervezés

Miután kiválasztottuk a témánkat, nekikezdhetünk a tervezésnek, ami a saját tapasztalataim szerint nem is az elemek megrendelésével, vagy számbavételével kezdődik, hanem az eredeti gép megszemlélésével. Sajnos az internet ugyan sok információval el tud látni minket, és a méretezett jellegrajzokon lévő adatokból ki lehet számolni részparamétereket és befoglaló méreteket, de az apróbb részletek pontos megjelenítéséhez le kell mérnünk a valódin, persze csak a múzeum szabályainak, vagy a vasútüzemi szabályoknak megfelelően.

Miután már láttuk a gépet teljes valójában, nekiláthatunk a modellünk tervezésének, amit meg tudunk tenni az LDD (Lego Digital Designer) nevű programban, vagy a bricklink saját programjában, a Stud.io- ban, ennek használatát csakis ajánlani tudom, mert sok felesleges alkatrész megvásárlásától tudja megkímélni mind az időnket, mind a pénztárcánkat. Ám így is lesznek részletek, építési technikák, amiket nem tudunk teljes valójában kidolgozni digitálisan, így mindig számolnunk kell a tényleges építéssel és kísérletezgetéssel, valódi kockákkal.

Meghajtás

A tervezés egyik legfontosabb lépése a megfelelő meghajtás kiválasztása, eldöntése. Ezek közül nekem kettővel volt tapasztalatom, és ezeket a benyomásokat a teljesség igénye nélkül be is mutatnám egy pár szóban, a megfontolandó jellemzőkkel.

PF, illetve a meghajtás szempontjai (Power Functions)

 Fotó: LEGO Group

A LEGO vasútmodellezők közt előszeretettel alkalmazott rendszer, aminek a modell működtetéséhez szükséges alapelemei egy elemtartó doboz, (vagy AA-s, vagy AAA-s, ez utóbbi valamivel kisebb, mint a másik) egy vevőegység, illetve a motor vagy hajtott forgóváz. Hatalmas előnye, hogy a meghajtott fogóvázon kívül többfajta méretű, és erősségű Technic motor közül választhatunk, ezt jó hogyha előre felmérjük. A legüzembiztosabb meghajtás természetesen a gyári vonatmotor, hisz ez nem tartalmaz általunk összerakásra váró áttételeket, hajtásmechanizmust, ám értelemszerűen ha mondjuk gőzössel kezdtünk, vagy kéttengelyes járművel, ezt aligha tudjuk alkalmazni.

A LEGO gyári vonatmotorja szinte minden forgózsámolyos járműben megállja a helyét, és megbízható meghajtást biztosít a járműveknek. Hátránya, hogy fix tengelytávolsága miatt kompromisszumos megoldás olyan járművekben, amiknek méretarányos tengelytávja nem egyezik meg vele.

A Technic motorok alkalmazása ilyenkor kerül képbe. Ilyenkor fel kell mérnünk, hogy a gépünk csak az önsúlyával kell majd megbirkózzon, vagy vontatásra is képes kell, hogy legyen. Minél kisebb a motor, annál gyengébb meghajtást biztosít, így esetükben érdemes áttételt alkalmazni, a megfelelő nyomaték elérése érdekében.

A PF rendszer előnyei, hogy a hajtás alkatrészei viszonylag normális áron (Erről később bővebben lesz szó) szerezhetőek be, és már megannyi mozdonyban bizonyították megbízhatóságukat. A rendszer összerakása (funkciók beépítése, világítás stb.) pofonegyszerű, és laikusok által is könnyen kezelhető. Ám ha ezzel a rendszerrel akarunk építeni, három nagy hátránnyal kell szembenéznünk.
Az első a rendszer elemeiből fakad, hisz az elemtartó, a motor és a vevő könnyen betöltheti a rendelkezésre álló teret, és esetleg hangsúlyos részletektől veheti el a helyet. Valamint mindig ügyelnünk kell, hogy a vevőegység a jármű külsején, rálátható legyen, mert különben nem tudja érzékelni a távirányító infravörös jelét.
A második a rendelkezésre álló 8 csatorna, ami ugyan, ha otthon vonatozunk, nem igazán okoz kellemetlenséget, de egy kiállításon könnyen parancsot adhatunk olyan gépeknek is, amiket nem akartunk elindítani, mert a saját járművünk csatornája megegyezhet azzal a járműével. Mivel elég sok jármű gyűlik össze egy-egy kiállítás alkalmával, ez igen gyakori eset.

Saját tapasztalat, egy Közös vonatozás alatt egy gépet kezeltem, ami ugyanazon a csatornán futott, mint a képen látható, Raáb Donát által készített GYSEV Vectron. Amikor gázt adtam, a kívánt mozdonynak, hirtelen a köreit róvó Vectron is veszélyesen felgyorsult. Fotó: Raáb Donát

A harmadik a távvezérlés, mert a távirányítónknak rá kell látnia a vevőegységre, amihez nagyobb kiállítások esetén kísérgetni kell a vonatunkat, ha el akarjuk kerülni az ütközéseket. Az infravörös jellel kommunikáló rendszernek ilyen nagyobb terekben erősen korlátozott a hatótávolsága és a napfény is erős korlátozó tényező.

PU (Powered Up)

Fotó: LEGO group

Ez a rendszer a jelenleg használatos meghajtás a gyári LEGO készletek esetében, a Power Functions rendszer szellemi utódja, ugyanis a rendszer elemei szinte megegyeznek az iménti rendszerrel, motorok és hajtott forgóvázak tekintetében, ám itt a vezérlés bluetooth alapú.

Előnyei közt szerepel, hogy immár nem kell aggódnunk a csatornák miatt, korlátlan mennyiségű vonatot tudunk (elméletben) kezelni. Az építés során csak a kombinált elemtartó, és vevőegységnek kell helyet találnunk, valamit a motornak és már működőképes is a gépünk.

Sajnos ennél a rendszernél is komoly hátrányosságokkal kell együtt élnünk, ami a LEGO közönségpozicionálásából fakad. Ez a rendszer ugyanis a 21. század generációinak készült, és nem a komoly praktikussági szempontokat szem előtt tartó modellezőnek.
Az első probléma, amivel meg kell barátkoznunk, az a vezérlés. Ugyanis hiába kapunk távirányítót, ez kizárólag a gyári vonatmotort tudja megfelelő sebességfokozatokkal vezérelni, ha Technic motorhoz párosítjuk, csak minimum és maximum sebességérték létezik. Erre ugyan van megoldás, de ez kizárólag a LEGO applikációjában érhető el, ahol egy program összerakásával tudunk vezérlést készíteni. Ez eléggé bonyolult, és az appnak megvan az a tulajdonsága, hogy ha a telefonunk csak egy szimpla értesítést kap, azonnal blokkolja a vezérlést, ami azonnali megállást eredményez. Telefonos vezérlés esetén egy telefon 4 hub-ot tud vezérelni, ennyit támogat a gyári alkalmazás. Ez akar 4 független mozdony is lehet, feltéve, hogy a 4 hub-ot külön járművekbe építjük.

A rendszer továbbá azért is kétséges, mert csak maga az elemtartó-vevő ára, a cikk írása idején könnyen 15 ezer forintig is felkúszhat, nem is beszélve az erősebb motorok horribilis áráról.

Összességében kezdésnek én a PF meghajtást javaslom praktikusabb kezelése miatt, de ez egy kifutó termékcsalád, így sajnos a meglévő elemek ára erősen megy fel. A PU rendszert csak azoknak ajánlom, aki rendelkezik egy gyári LEGO szettel, amiben eleve benne van az elemtartó, és vagy egy hajtott forgóváz.

Energiaellátás

Ha valaki 9V-os rendszerrel kezd, annak nem kell ezzel a problémával törődnie, hisz ott az áramellátást a sínekből felvett áram biztosítja, de a 9V-os rendszert igencsak körülményes felállítani, valamint személyes tapasztalatom sincsen, így erről nem értekeznék.

A vonatainkat muszáj ellátnunk energiával, ami az elemtartó dobozokba helyezett szabványos AA-s, vagy AAA-s elemekkel/akkumulátorokkal oldható meg. Ez sajnos egy elég költséges aspektus, ám itt is fontos mérlegelnünk. Ha kiállításokon is üzemeltetni szeretnénk a gépeinket, illetve nem akarunk rendszeresen ezer forintokat kiadni elemekre, be kell szereznünk akkumulátorokat. Bár elméletileg ilyenkor nem egy tételnyire (általában 6 darab) van szükségünk. Ha éppen csak belekezdtünk a hobbiba, bőven elég egy szettnyi minden gépünkhöz, amihez kiállítások idejére mindig vigyünk magunkkal tartalék elemcsomagot.

Az építés

A tervezést követően modellünk készülte folyamán belefuthatunk olyan esetekbe, amikor az átváltásunknak (valós adatok bütyök léptékbe átszámításának) megfelelő LEGO adatoknak nem találunk alkatrészeket, ám ne essünk kétségbe, ezekre léteznek megoldások, legnépszerűbb ezek között a SNOT (Studs not on top – Nem ”felfelé” néző bütykök).

A SNOT-technika elsőre ijesztőnek tűnhet, de egy kis kísérletezgetéssel nagyon jól használható.
Foto: https://toweringbrickcreations.com/2020/08/26/lego-building-techniques-snot/

Ennek használatával új lehetőségek nyílnak meg előttünk például az ablakok kialakításánál, minták létrehozásánál, de akár egy gőzmozdony kazánjának kialakításánál is. Ugyanakkor ne feledjük, hogy nem az első modellünk fog a legjobban sikerülni, ez még csak az első tapasztalatunk, így ne féljünk a kockákat úgy felhasználni, ahogy egy átlagos LEGO szettben rakosgatjuk egymásra őket. Valamint ne felejtsünk el kreatívnak lenni, egy problémára nem csak egy megoldás létezik.

Forgóvázmaszkok Szüts Donát, és Dömel Máté kocsijain. Ha jobban megfigyeljük őket, észrevehetőek a fordítottan felfogatott telefonkagyló elemek, illetve a kockák fejjel lefelé történő rögzítéséért felelős fekete robotkarok. Minden modell megvalósítása egyedi technikákat igényel, és az elemek felhasználhatóságának határa a csillagos ég. (Foto: Szüts Donát, Dömel Máté)

A darabok

Az elemek beszerezhetőségének tekintetében érdemes körülnéznünk először otthon. Ha már ezelőtt is voltak LEGO készleteink, azokat nyugodtan felhasználhatjuk, hisz a LEGO kockák a kezdetekig visszamenőleg kompatibilisek egymással, sőt, sok professzionális modellben alkalmazva vannak még a 20. században készített elemek, így előnnyel indulhatunk, és a beszerzendő darabok egy részét ki is lőhetjük.

A szükséges elemek beszerzésére több lehetőségünk is van. Én személy szerint használt elemeket alkalmaztam, ám ezekkel vigyázni kell, mert ugyanilyen névvel illetik a dobozból kivett, majd félrerakott darabokat, illetve a sok-sok fogat látott, már deformálódott darabokat is. Sok helyen lehet használt LEGO-t válogatni, ilyenkor mindig ellenőrizzük azok épségét. Azokat az elemeket, amik nem kerülnek sokba, és sokra van szükségünk (plate-ek, brick-ek) nyugodtan beszerezhetjük újonnan is, az áruk arányaiban nem dobja meg a költségeket. Ezek több hivatalos LEGO-forgalmazó cégnél online is megrendelhetőek. Némi angol tudás mellett erre a célra a BrickLink az egyik legalkalmasabb hely. Ez egy nemzetközi oldal, ahol hazai és nemzetközi boltok, magánszemélyek és kiskereskedők árulnak és vesznek készleteket, alkatrészeket (egyesével) és még megannyi érdekességet. Hogy az oldalt tudjuk vásárlásra is használni, csak egy felhasználói fiókot kell létrehoznunk és máris sorra nézhetjük végig megannyi bolt kínálatát.

Természetesen vonatépítésnél nem hagyhatjuk ki a vonatunkhoz elengedhetetlen kerekeket, és a szabványos mágneses csatlakozókat. Ha csak nem több kilós szerelvényekkel számolunk, nyugodtan alkalmazzunk szabvány LEGO kereket. Bár a profi színtéren ezek már csapágyazva vannak (erről már korábban olvashattatok a blogon), ezek megrendelése, összerakása nagy szakértelmet igényel, így, ha csak otthon, illetve néha kiállításon használjuk a gépeinket, számottevő kopással nem kell számolnunk pár évig.

Vonataink kapcsolásához nyugodtan használjuk a LEGO által forgalmazott, egybe épített kapcsolókészüléket, amit szinte bármire felrakhatunk. Ha meg speciális kapcsolószerkezettel ellátott vonatot építünk, ez úgyse szempont.

Standard LEGO kapcsolókészülék, ami egybe van építve az ütközőkkel. Ezekből a LEGO sokfélét gyártott, a most megtalálható legelterjedtebb variánsa a képen látható.
Fotó: Bricklink

A LEGO még régebben gyártott külön mágnesen kapcsolót, ami nem volt egybeépítve az ütközőkkel, ezeknek használatát azonban kezdetben nem javaslom, mert viszonylag drágák, és főleg, ha rendelkezünk már LEGO vasúti készlettel, nyugodtan alkalmazhatjuk az abba mellékelteket. A beépítés során ügyeljünk a magasságra, általában a standard LEGO által használt magasságot alkalmazzuk.

Tesztelés

Nagyon fontos szempont a vonatunk folyamatos tesztelése, mert könnyen elképzelhető, hogy megépítünk egy gyönyörű kasztnit, amit a valóságban lehetetlen üzemeltetni. Ez főleg igaz akkor, ha R40 es standard LEGO íveket használunk. (A sínek beszerzéséről később) Először egy működőképes, ideiglenesen bekötött vázzal folyamatosan, és változatos síngeometrián teszteljünk. Ne feledjük, hogy elképzelhető, hogy ezek a tesztek sikeresek, de ez még korántsem a kész vonat, aminek súlya és hossza van, így ezeket jelzésértékű vázakkal, és súlyokkal igyekezzünk szintén figyelembe venni, főleg igaz ez a kapcsolókészülékre, ami a forgózsámolyra van erősítve, amin a mágnes minél távolabb van a forgócsaptól, annyival problémásabb megbízhatóan üzemeltetni.

Sínek

A LEGO által gyártott igencsak gyér felhozatalról, és annak variációiról, lehetőségeiről már készült cikk, így inkább én csak javaslatokat tennék.

Ha nem 9V-os gépekben gondolkodunk, bőven elég beruháznunk egy kisebb körre elég műanyag sínre. Ha már rendelkezünk LEGO vasúti készlettel, ez a probléma értelemszerűen nem áll fent, de ha ez nem áll rendelkezésünkre, nézzünk körül a használtpiacon. A műanyag LEGO sínek viszonylag strapabíróak, így ezekből érdemesebb használtat venni, pár kitérővel karöltve, a változatos pályakonfigurációk végett.

Kezdetben nem javaslom az ugyan jóval realisztikusabb, ám lényegesen drágább Trixbrix által gyártott 3D nyomtatott íveket, ezek bőven ráérnek a jövőbeli fejlesztésekhez.

Türelem

Mint ahogy azt az eddigiekből láthattuk egy modell elkészülte nem egy rövid folyamat, sokszor évekbe is telhet mire egy elképzelésből működő jármű születik. Különösen nem könnyű ez egy fárasztó iskolai, vagy munkanap után, ám ha lehetőségünk van, próbáljunk meg egyszerre minél több időt a gépre szánni, mert ha napi 10-15 percet szánunk a tervezésre vagy az építésre, akkor nem láthatjuk át az építés hierarchiáját, és könnyen átugorhatunk kulcsfontosságú részeket. Én magam az első gépemet, a 377-493-as gőzmozdonyt három hónapon át építettem, mellette végeztem az egyetemem, illetve zenekari próbákra jártam. Mindennek ellenére az építés kifejezetten pihentető élmény lehet, amikor elmerülhetünk egy kicsit a saját magunk által alkotott világ fejlesztésében.

Mennyi is az annyi?

Most, hogy elméletben végig mentünk a kezdés pontjain mindenkiben felmerül a kérdés, hogy „De mennyi az az annyi?” Hogy ne csak random leírt mennyiségekkel dobálózzak, végezzünk egy kis összesítést, aminek alapjául az általam épített BCmot árait vizsgáljuk meg, ha valaki az abszolút nulláról kíván felépíteni egy hasonló kaliberű modellt. Természetesen témánként ez az ár változhat, nem mindegy mit építünk, de egy fogódzkodóként reális alapot adhat. A vizsgálatnál átlagos árakat veszek alapul, és felfelé kerekítek.

Hajtás: Power Functions L motor-6000 forint, Nagy elemtartó-3000 forint, Vevő 6500 forint, és Távirányító-4200 forint, összesen: 19700 forint

LEGO darabok (A kerekektől kezdve a legapróbb darabokig): Körübelül 30000-50000 forint, annak függvényében mennyi elemmel rendelkezünk az építés kezdetén, illetve mennyire szeretnénk új, vagy használt elemekkel dolgozni.

Áramellátás: 4+2 darab Varta 1000 milliamperórás akkumulátor- 5000 forint, Két akkumulátor töltésére szolgáló Varta töltő x3- 9000 forint, összesen: 14 ezer forint

Sínek: 10000-20000 forintig, ha egy kis körrel számolunk, és két váltóval. Az ár itt változó lehet, használt, vagy új darabok végett.

Ahogy láthatjuk itt is érvényesül a használt-új párhuzam, de ha mindenből újat szeretnénk, és valamin futtatni is akarjuk a gépünket, akkor összesen nagyjából 103.700 Ft-ot kell fizetnünk. Ez az összeg nyilván soknak hangzik, de ne feledjük, hogy ez akkor releváns, ha eddig nem rendelkeztünk LEGO vonattal, és semmiféle alkatrészünk sincs, nem is beszélve az akciókról, kedvezményekről, amiket az akkumulátorok terén például érdemes figyelemmel kísérni. Ha ezt az árat összehasonlítjuk a modellvasutak világával, könnyen belátható, hogy ez az ár (főleg a vezérléssel, és sínekkel) versenyképesnek mondható, azért is mert egy H0 (1:87) méretarányú mozdony ára gyakorta magasabb, mint amit mi fizetünk egy teljesen egyedi, saját kezűleg megalkotott modellért, illetve a hozzá tartozó pályáért, valamint a működtetéséhez szükséges kezelőszervekért.

Megéri?

A rövid válasz az, részemről, hogy igen. Ha valaki lelkesedik a vasútért, és a LEGO-ért, akkor ez a tökéletes kombináció az élmények megalkotásához. Megéri belekezdeni ebbe a hobbiba, mert azon túl, hogy remek kikapcsolódást nyújt mind az építés mind a játék, szert tehetünk olyan kombinatorikai készségekre, amiket akár iskolában vagy munkahelyen eredményesen tudunk alkalmazni, nem is beszélve kezünk finommotorikus mozgásának fejlesztéséről. Én magam már két éve aktívan modellezek, és egy remek társasággal, és nagyon jó élményekkel gazdagodtam.

Szerző: Pécsi András