Kedves Olvasók!
Az MLVK bővebb csapatából hárman (Máté, Tündi és én) idén eljutottunk a Bauspielbahn Treffen 2022 (BSBT 2022) rendezvényre, amelyet hagyományosan Lipcse elővárosában, Schkeuditzban tartanak évente, egy használaton kívüli villamos kocsiszínben. Ez a rendezvény Európa legnagyobb tematikus, LEGO-vasutat bemutató kiállítása, és Európa számos országából érkeznek vendégek. Idén a házigazda és legnagyobb létszámű német csapaton kívül Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Lengyelország, Magyarország, Svájc, és az észak-amerikai kontinensről Kanada képviseltette magát. A rendezvényre még március végéig kellett jelentkezni, a szervezők pedig - az immáron ismétlődő túljelentkezés miatt - elbírálták, hogy mely asztalok vehetnek rész a nagy, közös terepasztalban.
1. ábra: A szervezők által kiadott végleges alaprajz. A valóságban pár helyen módosult, de szerencsére lemondás nem nehezítette a szervezők dolgát.
Budapestről összesen 855 km-t autózva jutottunk el Schkeuditz településre, ahol érkezés után - bár a furgon kipakolásán kívül mást nem terveztünk - neki is álltunk az építkezésnek (szerda, augusztus 10). Jól tettük, mert bár mind Máténak, mind Tündinek és nekem kb. 8-12 óra alatt megvan az építés, egy ekkora terepasztalnál sokat kellett várnunk a szervezők útmutatására is, meg arra is, hogy a velünk szomszédos részekhez jól illeszkedjünk. Ez nem is sikerült mindenhol túl jól, bár a terepasztal elvileg centiről centire meg lett tervezve, sokszor mégis 15-20 markos építő emelt 15-20 nm-nyi OSB-lapon csücsülő állomást egyszerre, hogy pár fokot tudjunk rajtuk fordítani. Páran a vasútmodellezőkhöz hasonlóan kész, ácsolt asztalon hozták a terepüket, mások a szervezők által biztosított, különböző magasságú asztalokra építkeztek, így hát az egyes modulok közötti átmenetekre is elég sok lassújelet tűztünk ki - néhol félelmetes lejtések alakultak ki, többnyire persze ívekben és az asztal széléhez közel. :)
2. ábra: A használaton kívüli kocsiszín és mellette a hurokfordulóban Lipcse felé indulásra váró villamos. Az itteni járművezetők az épület egyetlen mosdóján osztoztak velünk, általában kedvesen köszöntötték már a reggeli órákban is építeni, fotózni, vonatozni érkező társaságot.
Csütörtökön, baseplate-ről baseplate-re haladva egyre jobb lett a helyzet, és a szerda délutáni nagy káosz hamarosan egy rendezett terepasztal látszatát keltette. Utolsóként került helyére az engem a szomszédos Maciejowo állomással összekötő nyíltvonali modul, így végre kis késéssel neki is állhattam a jelzőberendezések tesztelésének, amelyek bár jól működtek, a bluetooth-os kapcsolat felépítésével voltak problémáim. A legtöbb kiállító valamilyen Bluetooth-os megoldással vezette a vonatát (de a LEGO hivatalos Powered Up termékvonalából talán ha két mozdony volt felszerelve), így az interferencia kapcsolódáskor elég zavaró volt.
3. ábra: Jómagam, az állomási berendezés előtt ülve, érkező vonatokra várva. Az idő nagyrészében Tündi kezelte végtelen türelemmel az állomást - és persze a vörös jelző miatt várakozó vonatvezetőket is. :)
Pénteken (augusztus 12.) délelőtt megindult a vonatozás, a látogatók számára csak délután 4 és 6 között voltunk nyitva, ez egyfajta tesztüzem volt, hogy a szombati hosszú (déltől este 10-ig) nyitvatartás előtt legyen idő minden felmerülő hibát kijavítani. Az esti nyitvatartás célja volt az is, hogy a különböző működő vagonvilágítások, állomási világítások, jelzők sötétben is bemutathatóak legyenek a nézőközönségnek, a látogatók biztonságos mozgásáról pedig a tető felé irányított hangulatfény gondoskodott.
Az éjszakai vonatozás viszonylag ritka vendég a hazai kiállításokon - a gyerekeknek este 8 után már aludni kell, és persze a kiállítok is elfáradnak - a szombati déltől este tízig nyitvatartás viszont adott egy kis pihenőt az első nap után, és úgy tűnik, az előre meghirdetett esti programra sokan úgy érkeztek, hogy az este fényeinél tekinthessék meg a terepasztalt. Amely kétségkívül látványos volt, rengeteg járműbe építettek be homlokfényeket és utastér-világítást, ahogy az állomások peronjai, a jelzőfények, utcalámpák is sok helyen működőre voltak megépítve.
4. ábra: Enrico Lussi felvétele Ashifalva állomáson. Balról jobbra: GySEV FLIRT3 & FLIRT, BR65, ICM 4241, MÁV FLIRT-ek.
A kiállításon bemutatott mozdony-, motorvonat- és vagonmodelleket, valamint az állomásokat, az épített tájat nézve nem szégyenkezhetett a magyar csapat, abszolút a terepasztal színvonalának megfelelő alkotásokat hoztunk. A terepépítésnél viszont nagyon szembetűnő volt, hogy mi minden terepasztal-részletet lapjára kell szedjünk (hogy személyautóban is szállítható térfogat legyen az asztal szétbontva), addig a teherautókba állvánnyal együtt betolt modulokon az építők jóval nagyobb részletességet tudtak elérni. Ez azonban konzerválta a hátrányt is, miszerint az ő dolgaik már nem modulárisak, rugalmasak, csak és egyféleképpen illeszthetőek össze, míg a mi nem vasúti infrastruktúránk (városi jelenetek, növényzet, táj, mezőgazdasági terület) mindig úgy rakható össze, ahogy a helyzet megkívánja - így amikor az egyik főszervező, Micha érkezett, hogy nem tudnánk-e két állomás közé még egy kis növényzetet fel tenni, meg tudtuk oldani.
5. ábra: Enrico Lussi körfűtőháza gyakorlatilag egyben mozgatható csak, így sima személyautóban nagyon nem is fér el.
6. ábra: Tündi a növényes-aprólékos doboz tartalmából a kitöltetlen helyekre varázsolt apró jeleneteket - épp oda, ahova éppen kellett.
A járművek terén már vegyesebb volt a kép, és nyilvánvalóvá vált, hogy mások esetleg teljesen máshogy képzelik el a LEGO-kockákból való vonatépítést. Míg mi gyakorlatilag a vezérlést kivéve (SBrick, ami egy LEGO-elemdoboz és a LEGO-perifériák (motor, fények) között teremt kapcsolatot, telefonos, bluetooth-alapú irányítást adva) mindent LEGO-elemekből oldunk meg, addig azt láttuk, hogy több olyan vonat van, amiben maga a hajtás/világítás is nem-LEGO, és jópár olyan modell is akadt, amelynek 1-1 részletét a készítője jobb ötlet vagy megoldás híján 3D-nyomtatott alkatrésszel építette meg - megspórolva ezzel az ötletelést. Míg a 3D-nyomtatott alkatrészek kb. elfogadottak a LEGO által sosem kiadott méretű és/vagy színű gőzöskerekek és rudazatok esetén, ehhez képest már furcsa volt látni a megfelelő méretű nem-LEGO ablakokat, gőzöskazánokat és egyebeket, amelyek igazából kirakhatóak lennének eredeti LEGO-elemekből is.
7. ábra: Thomas W. Re10/10-es svájci mozdonya - matricákat a feliratoknál és a felső hűtőrácsoknál láthatunk csak.
8. ábra: Szergej-rokon bordó fényezésben - Dennis alkotása.
R40 vagy R104?
Különös volt a pályaívsugarak kérdése is. Mi idehaza teljesen megszokott módon mindent úgy építünk meg, hogy a LEGO-által egyedüli ívsugarúként kiadott kanyarokban és váltókon is elmenjenek a vonataink - ez az R40, azaz a 40 studos ívsugár. Sok állomáson feltűntek már a TrixBrix, 4DBrix és BrickTracks termékek is - mindegyikük gyárt R104 váltókat, sőt, a német csapatok házilag készítettek ezekből 9V-os, elektromos verziókat is némi vörösréz segítségével. A legtöbb építő számolt is azzal, hogy vágányváltáshoz rendelkezésre fognak állni a nagysugarú kapcsolatok, ugyanis a járművek kb. fele egyáltalán nem volt képes kezelni a 104 studnál kisebb sugarú íveket - egy helyen a pálya péntek estéről szombat reggelre lett átépítve, mert valaki felfedezte, hogy az egyik modulösszekötő ívben egy db R88-as ív is helyet kapott - a felfedezés módja a kisiklás volt.
A pályaépítési témában kétségkívül a nagy dobás a kanadai kiállító, Michael Gale fellépése volt - ő az alapítója az FXBricks cégnek, mely a 2005-ben beszüntetett 9V-os sínek gyártását felélesztette - dark bluish gray színben az egykori LEGO-sínekhez hasonló megjelenésű síneket gyártanak különböző méretekben és ívsugarakkal - a nagy dobás pedig az R104-es, elektromos váltó volt, melyből kettőt be is építhettem a terepasztalomba!
9. ábra: FXBricks R104-váltók az állomási tárolóvágányaim kiágazásánál. Érdemes megnézni - két csúcssínt kapunk egy helyett, a váltó végállása pedig rögzített - így a rossz irányból érkező, a váltók állását nem figyelő vezetőjű vonatot ki is siklatja! Nem lesz olcsó mulatság - kereskedelmi forgalomba várhatóan 150 EUR/1 pár váltó áron fog kerülni. A pár váltó mellé várhatóan 8 studos egyeneseket és a líraépítéshez szükséges kiegészítő (1,6 és 3,2 studos) elemeket is kapunk majd.
A lipcsei kiállítás egy különös találkozó volt, és remek rálátást nyújtott arra, hogy mások, más országokban hogyan űzik ezt a hobbit és hogyan állnak hozzá a LEGO-témához. Az szerintem egyértelmű, hogy a LEGO, mint cég, nagyon sok vonatost elveszített - 2018-ban, több évvel az SBrick Kickstarter után egy rosszul méretezett, rendszerként nem túl értelmezhető Powered Up egyszerűen kevés ahhoz, hogy új vásárlókat szerezzen a felnőttek közül, olyanokat, akik nemcsak a polcra tennének ki egy készletet, hanem az elektromos komponensekre építenének saját járműveket. A magyar fejlesztésű SBrick mellett a BuWizz és az FXBricks (hangszórós!) okoskockáiból többet láttunk, mint gyári vonatelektronikából, és az új UCS Harry Potter gőzmozdony megjelenése sem azoknak szól, akik mozgó szerelvényt szeretnének. A házilag épített, 3D-nyomtatott vagy épp profin kiöntött, összerakott sínrendszerek, a nem-LEGO vonatvezérlők és motorok egyértelmű jelzései annak, hogy ezt a réteget a cég igencsak elhanyagolta - s miközben e sorokat írom, a gördülékenyebb haladást biztosító fémtengely is épp kihal a LEGO-vonatok alól, egy gyorsan kopó, bepattintós kapcsolat váltotta fel. Elgondolkodtató, hogy legalább tucatnyi cég megél az állítólag szűk LEGO-vonatos piacon, önerőből, nulláról fejlesztve a termékeiket, miközben a LEGO csak leépít a vonatos fronton.
10. ábra: Működő gurítódomb R104-es váltókkal Thomas W. terepasztalán.
A terepasztalok körül nem volt kordon (az asztalok így is jól kitöltötték a remízt, így kordonokkal már nem maradt volna a látogatóknak hely), ennek ellenére vasárnap kora délutáni csínytevőt (váltókat állított át) leszámítva semmilyen benyúlás, rongálás nem volt az asztaloknál. Először aggódtam, mert szombat délelőtt elképesztően sok vendég jött, de aztán ezzel a lendülettel meg is nyugodtan - minden gyerkőc és szülő tisztelettel kezelte mások alkotását. A házigazdáktól remek ellátást kaptunk a rendezvény ideje alatt, és bár pár dolog csak németül hangzott el (így maradtunk le egy közös vacsiró bontáskor), de összességében nagyon kedves vendéglátásban volt részünk az öt nap alatt.
Bár ameddig LEGO a LEGO kérdéskör kapcsán én egy picit szigorúbb vagyok, összességében azért bőven azt láttuk, hogy a BSBT 2022 rendezvényre a valóban színvonalas egyedi építmények kaptak helyet, legyen szó állomásokról, apró tájrészletekről vagy vonatokról. Elképesztően jó élmény volt találkozni élőben olyanokkal, akikkel eddig csak az interneten találkoztunk. Számomra 2010-ben Maciej munkássága volt egy etalon, amely bebizonyította, hogy LEGO-kockákból mindent is lehet építeni, jó volt találkozni vele, és szintén végtelen boldogsággal töltött el, hogy az egyik holland építő, Enrico pedig velem volt pont így - őt az első építései elkészítésekor az én munkásságom inspirálta 2017 környékén.
A kiállításon remek volt a vonatozás, ilyen méretű terepasztalon egy évben egyszer tudunk játszani Európában - ha minden jól megy, jövőre is megtesszük. Alább még következzen pár kép és néhány pályabejárós videó - ha kedvet kapnátok és módotokban áll, akkor találkozzunk a BSBT 2023. rendezvényen 2023. augusztus 11. és 13. között.
11. ábra: Stammback állomás. Készítette: Ben
12. ábra: Vágányépítő gép. Készítette: Melvyn
13. ábra: Ties és Jelle íves modulja.
További képek, videók, cikkek:
RAILcam-felvétel a nagy, közös terepasztalról:
Másik RAILcam felvétel:
Videós összefoglaló:
Enrico Lussi cikke a BrickModelRailroader blogon
