Amikor elhatároztam, hogy elkezdek LEGO vasútmodelleket, illetve kiegészítőket építeni, magam sem gondoltam volna, hogy viszonylag rövid idő alatt sikerül egy mellékvonal modellezéséhez szükséges gördülőállományt összeraknom. Ezzel kapcsolatban osztanék meg néhány gondolatot, illetve tapasztalatot, mert azzal szembesültem, hogy sokan a felmerülő időbeli, illetve anyagi nehézségek hallatán megijednek. Azonban a kezdet, ha nem is könnyű, de lényegesen gördülékenyebb, mint ahogy gondolnánk. A blogon már megjelent egy írás, Raáb Donáttól, ahol a LEGO vasútmodellezés alapjaival, és rendszerbeli szabályaival ismerkedhetünk, így ez a cikk elsősorban azoknak szól, akik a vonatozáson túl már saját maguk kívánnak megépíteni egy méretarányos modellt, így az alapvető rendszerek tulajdonságaival csak a praktikussági kérdések esetén foglalkozunk, a teljesség igénye nélkül.

Milyen szép ez a terepasztal..

Ha valaki belefutott a klub kiállításaiba az ország különböző pontjain, valószínűleg elámult a részletesen kidolgozott, és a sok-sok elemből álló környezeti elemek közt elsuhanó hatalmas szerelvényeken. Ha valaki ennek fejében a kockákon kívül a vasutak világát is kedveli, azonnal érzi azt a bizsergést, ami építésre készteti.

Igen ám, de hogyan?

Ez a kérdés azért is fontos, mert ezeknek a modelleknek egzakt változatát hivatalosan sehol se lehet kapni, illetve, ha a boltok polcain rápillantunk a LEGO szettek árára könnyen elámulhatunk mennyire megdrágult a LEGO. Ez azonban ne tántorítson el minket, mert a kezdetekben nem is kell feltétlenül egy komplett fővonali szerelvény árával, és munkamennyiségével számolni.

A téma

A MÁV vonalain futó elővárosi, és távolsági szerelvények hatalmas méretekkel operálnak (sokszor 5-6 vagont meghaladó szerelvényekkel), amiknek nagy az anyagszükséglete, és a tervezési periódus is nagyobb körültekintést kíván sok idővel és anyagi forrással. Így először érdemes olyan gépeket választanunk témaként, amik szerényebb méretekkel operálnak, így limitált lehetőségekkel is minőséget tudunk megalkotni. Ne féljünk fontolóra venni mellékvonali szerelvényeket, illetve a régmúlt időket idéző, múltbéli járműveket, amik méretben, és anyagszükségletben nem igényelnek akkora forrásokat. Ezekből a számításba vehető témák variációi szinte végtelenek. A 20. század első felében a magyar mellékvonalak hemzsegtek a színes vonatösszeállításoktól, különösen izgalmas témának számítanak a különböző vegyesvonatok. Ezek ugyan nem annyira prominensek napjainkban, de nagyobb vidéki pályaudvarokon rendszeresen láthatjuk őket fővonali gépek mellett szobormozdonyként, vagy nosztalgiajárműként megjelenni.

Ha nem motorkocsit akarunk megjeleníteni, számolnunk kell vagonokkal is, hiszen nem szeretnénk, ha a szép mozdonyunk egyedül róná a köreit, így érdemes szerelvényekben is gondolkodni. Az esetek nagy többségében, például gőzösök mögött két darab kéttengelyes kocsi is nagyon jól tud mutatni, amihez ha választunk érdekes rakományokat (LEGO által forgalmazott állatok, vagy hordók) máris egy komplett szerelvényünk lehet, de egy régi gőzös mögött egy személyvagon is nagyon jól tud mutatni. Ha valami modernebbet szeretnénk, ne feledjük el, hogy mellékvonalakon néha megfigyelhetünk egy kisebb dízelmozdonyt (Bobó vagy Dácsia) és mögötte ugyanilyen paraméterekkel rendelkező nagyjából hasonló teherkocsikkal.

Az ilyen, és ehhez hasonló szerelvény összeállítás ma már meglehetősen ritka, ám ez ne szegje kedvünket, hiszen nagyobb budapesti vasúti csomópontokon ezek a kis tolatómozdonyok mindennapos jelenségnek számítanak. Fotó: Vörös Attila (forrás: iho.hu)

Ha pedig a mai szerelvények iránt érdeklődünk, érdemes fontolóra vennünk a budapesti fejpályaudvarokon is rendszeresen megforduló Desirókat, vagy Uzsgyikat, esetleg a híres Bz motorvonatokat. Ezek ugyan sok építési tapasztalatot kívánnak, és nem is a legegyszerűbb formák jellemzik, de a blogon már megírt praktikákkal meg lehet alkotni ezeket is.

https://forum.index.hu/Article/showArticle?na_order=&na_start=40&na_step=40&t=9121699
Forrás: Index

A tervezés

Miután kiválasztottuk a témánkat, nekikezdhetünk a tervezésnek, ami a saját tapasztalataim szerint nem is az elemek megrendelésével, vagy számbavételével kezdődik, hanem az eredeti gép megszemlélésével. Sajnos az internet ugyan sok információval el tud látni minket, és a méretezett jellegrajzokon lévő adatokból ki lehet számolni részparamétereket és befoglaló méreteket, de az apróbb részletek pontos megjelenítéséhez le kell mérnünk a valódin, persze csak a múzeum szabályainak, vagy a vasútüzemi szabályoknak megfelelően.

Miután már láttuk a gépet teljes valójában, nekiláthatunk a modellünk tervezésének, amit meg tudunk tenni az LDD (Lego Digital Designer) nevű programban, vagy a bricklink saját programjában, a Stud.io- ban, ennek használatát csakis ajánlani tudom, mert sok felesleges alkatrész megvásárlásától tudja megkímélni mind az időnket, mind a pénztárcánkat. Ám így is lesznek részletek, építési technikák, amiket nem tudunk teljes valójában kidolgozni digitálisan, így mindig számolnunk kell a tényleges építéssel és kísérletezgetéssel, valódi kockákkal.

Meghajtás

A tervezés egyik legfontosabb lépése a megfelelő meghajtás kiválasztása, eldöntése. Ezek közül nekem kettővel volt tapasztalatom, és ezeket a benyomásokat a teljesség igénye nélkül be is mutatnám egy pár szóban, a megfontolandó jellemzőkkel.

PF, illetve a meghajtás szempontjai (Power Functions)

 Fotó: LEGO Group

A LEGO vasútmodellezők közt előszeretettel alkalmazott rendszer, aminek a modell működtetéséhez szükséges alapelemei egy elemtartó doboz, (vagy AA-s, vagy AAA-s, ez utóbbi valamivel kisebb, mint a másik) egy vevőegység, illetve a motor vagy hajtott forgóváz. Hatalmas előnye, hogy a meghajtott fogóvázon kívül többfajta méretű, és erősségű Technic motor közül választhatunk, ezt jó hogyha előre felmérjük. A legüzembiztosabb meghajtás természetesen a gyári vonatmotor, hisz ez nem tartalmaz általunk összerakásra váró áttételeket, hajtásmechanizmust, ám értelemszerűen ha mondjuk gőzössel kezdtünk, vagy kéttengelyes járművel, ezt aligha tudjuk alkalmazni.

A LEGO gyári vonatmotorja szinte minden forgózsámolyos járműben megállja a helyét, és megbízható meghajtást biztosít a járműveknek. Hátránya, hogy fix tengelytávolsága miatt kompromisszumos megoldás olyan járművekben, amiknek méretarányos tengelytávja nem egyezik meg vele.

A Technic motorok alkalmazása ilyenkor kerül képbe. Ilyenkor fel kell mérnünk, hogy a gépünk csak az önsúlyával kell majd megbirkózzon, vagy vontatásra is képes kell, hogy legyen. Minél kisebb a motor, annál gyengébb meghajtást biztosít, így esetükben érdemes áttételt alkalmazni, a megfelelő nyomaték elérése érdekében.

A PF rendszer előnyei, hogy a hajtás alkatrészei viszonylag normális áron (Erről később bővebben lesz szó) szerezhetőek be, és már megannyi mozdonyban bizonyították megbízhatóságukat. A rendszer összerakása (funkciók beépítése, világítás stb.) pofonegyszerű, és laikusok által is könnyen kezelhető. Ám ha ezzel a rendszerrel akarunk építeni, három nagy hátránnyal kell szembenéznünk.
Az első a rendszer elemeiből fakad, hisz az elemtartó, a motor és a vevő könnyen betöltheti a rendelkezésre álló teret, és esetleg hangsúlyos részletektől veheti el a helyet. Valamint mindig ügyelnünk kell, hogy a vevőegység a jármű külsején, rálátható legyen, mert különben nem tudja érzékelni a távirányító infravörös jelét.
A második a rendelkezésre álló 8 csatorna, ami ugyan, ha otthon vonatozunk, nem igazán okoz kellemetlenséget, de egy kiállításon könnyen parancsot adhatunk olyan gépeknek is, amiket nem akartunk elindítani, mert a saját járművünk csatornája megegyezhet azzal a járműével. Mivel elég sok jármű gyűlik össze egy-egy kiállítás alkalmával, ez igen gyakori eset.

Saját tapasztalat, egy Közös vonatozás alatt egy gépet kezeltem, ami ugyanazon a csatornán futott, mint a képen látható, Raáb Donát által készített GYSEV Vectron. Amikor gázt adtam, a kívánt mozdonynak, hirtelen a köreit róvó Vectron is veszélyesen felgyorsult. Fotó: Raáb Donát

A harmadik a távvezérlés, mert a távirányítónknak rá kell látnia a vevőegységre, amihez nagyobb kiállítások esetén kísérgetni kell a vonatunkat, ha el akarjuk kerülni az ütközéseket. Az infravörös jellel kommunikáló rendszernek ilyen nagyobb terekben erősen korlátozott a hatótávolsága és a napfény is erős korlátozó tényező.

PU (Powered Up)

Fotó: LEGO group

Ez a rendszer a jelenleg használatos meghajtás a gyári LEGO készletek esetében, a Power Functions rendszer szellemi utódja, ugyanis a rendszer elemei szinte megegyeznek az iménti rendszerrel, motorok és hajtott forgóvázak tekintetében, ám itt a vezérlés bluetooth alapú.

Előnyei közt szerepel, hogy immár nem kell aggódnunk a csatornák miatt, korlátlan mennyiségű vonatot tudunk (elméletben) kezelni. Az építés során csak a kombinált elemtartó, és vevőegységnek kell helyet találnunk, valamit a motornak és már működőképes is a gépünk.

Sajnos ennél a rendszernél is komoly hátrányosságokkal kell együtt élnünk, ami a LEGO közönségpozicionálásából fakad. Ez a rendszer ugyanis a 21. század generációinak készült, és nem a komoly praktikussági szempontokat szem előtt tartó modellezőnek.
Az első probléma, amivel meg kell barátkoznunk, az a vezérlés. Ugyanis hiába kapunk távirányítót, ez kizárólag a gyári vonatmotort tudja megfelelő sebességfokozatokkal vezérelni, ha Technic motorhoz párosítjuk, csak minimum és maximum sebességérték létezik. Erre ugyan van megoldás, de ez kizárólag a LEGO applikációjában érhető el, ahol egy program összerakásával tudunk vezérlést készíteni. Ez eléggé bonyolult, és az appnak megvan az a tulajdonsága, hogy ha a telefonunk csak egy szimpla értesítést kap, azonnal blokkolja a vezérlést, ami azonnali megállást eredményez. Telefonos vezérlés esetén egy telefon 4 hub-ot tud vezérelni, ennyit támogat a gyári alkalmazás. Ez akar 4 független mozdony is lehet, feltéve, hogy a 4 hub-ot külön járművekbe építjük.

A rendszer továbbá azért is kétséges, mert csak maga az elemtartó-vevő ára, a cikk írása idején könnyen 15 ezer forintig is felkúszhat, nem is beszélve az erősebb motorok horribilis áráról.

Összességében kezdésnek én a PF meghajtást javaslom praktikusabb kezelése miatt, de ez egy kifutó termékcsalád, így sajnos a meglévő elemek ára erősen megy fel. A PU rendszert csak azoknak ajánlom, aki rendelkezik egy gyári LEGO szettel, amiben eleve benne van az elemtartó, és vagy egy hajtott forgóváz.

Energiaellátás

Ha valaki 9V-os rendszerrel kezd, annak nem kell ezzel a problémával törődnie, hisz ott az áramellátást a sínekből felvett áram biztosítja, de a 9V-os rendszert igencsak körülményes felállítani, valamint személyes tapasztalatom sincsen, így erről nem értekeznék.

A vonatainkat muszáj ellátnunk energiával, ami az elemtartó dobozokba helyezett szabványos AA-s, vagy AAA-s elemekkel/akkumulátorokkal oldható meg. Ez sajnos egy elég költséges aspektus, ám itt is fontos mérlegelnünk. Ha kiállításokon is üzemeltetni szeretnénk a gépeinket, illetve nem akarunk rendszeresen ezer forintokat kiadni elemekre, be kell szereznünk akkumulátorokat. Bár elméletileg ilyenkor nem egy tételnyire (általában 6 darab) van szükségünk. Ha éppen csak belekezdtünk a hobbiba, bőven elég egy szettnyi minden gépünkhöz, amihez kiállítások idejére mindig vigyünk magunkkal tartalék elemcsomagot.

Az építés

A tervezést követően modellünk készülte folyamán belefuthatunk olyan esetekbe, amikor az átváltásunknak (valós adatok bütyök léptékbe átszámításának) megfelelő LEGO adatoknak nem találunk alkatrészeket, ám ne essünk kétségbe, ezekre léteznek megoldások, legnépszerűbb ezek között a SNOT (Studs not on top – Nem ”felfelé” néző bütykök).

A SNOT-technika elsőre ijesztőnek tűnhet, de egy kis kísérletezgetéssel nagyon jól használható.
Foto: https://toweringbrickcreations.com/2020/08/26/lego-building-techniques-snot/

Ennek használatával új lehetőségek nyílnak meg előttünk például az ablakok kialakításánál, minták létrehozásánál, de akár egy gőzmozdony kazánjának kialakításánál is. Ugyanakkor ne feledjük, hogy nem az első modellünk fog a legjobban sikerülni, ez még csak az első tapasztalatunk, így ne féljünk a kockákat úgy felhasználni, ahogy egy átlagos LEGO szettben rakosgatjuk egymásra őket. Valamint ne felejtsünk el kreatívnak lenni, egy problémára nem csak egy megoldás létezik.

Forgóvázmaszkok Szüts Donát, és Dömel Máté kocsijain. Ha jobban megfigyeljük őket, észrevehetőek a fordítottan felfogatott telefonkagyló elemek, illetve a kockák fejjel lefelé történő rögzítéséért felelős fekete robotkarok. Minden modell megvalósítása egyedi technikákat igényel, és az elemek felhasználhatóságának határa a csillagos ég. (Foto: Szüts Donát, Dömel Máté)

A darabok

Az elemek beszerezhetőségének tekintetében érdemes körülnéznünk először otthon. Ha már ezelőtt is voltak LEGO készleteink, azokat nyugodtan felhasználhatjuk, hisz a LEGO kockák a kezdetekig visszamenőleg kompatibilisek egymással, sőt, sok professzionális modellben alkalmazva vannak még a 20. században készített elemek, így előnnyel indulhatunk, és a beszerzendő darabok egy részét ki is lőhetjük.

A szükséges elemek beszerzésére több lehetőségünk is van. Én személy szerint használt elemeket alkalmaztam, ám ezekkel vigyázni kell, mert ugyanilyen névvel illetik a dobozból kivett, majd félrerakott darabokat, illetve a sok-sok fogat látott, már deformálódott darabokat is. Sok helyen lehet használt LEGO-t válogatni, ilyenkor mindig ellenőrizzük azok épségét. Azokat az elemeket, amik nem kerülnek sokba, és sokra van szükségünk (plate-ek, brick-ek) nyugodtan beszerezhetjük újonnan is, az áruk arányaiban nem dobja meg a költségeket. Ezek több hivatalos LEGO-forgalmazó cégnél online is megrendelhetőek. Némi angol tudás mellett erre a célra a BrickLink az egyik legalkalmasabb hely. Ez egy nemzetközi oldal, ahol hazai és nemzetközi boltok, magánszemélyek és kiskereskedők árulnak és vesznek készleteket, alkatrészeket (egyesével) és még megannyi érdekességet. Hogy az oldalt tudjuk vásárlásra is használni, csak egy felhasználói fiókot kell létrehoznunk és máris sorra nézhetjük végig megannyi bolt kínálatát.

Természetesen vonatépítésnél nem hagyhatjuk ki a vonatunkhoz elengedhetetlen kerekeket, és a szabványos mágneses csatlakozókat. Ha csak nem több kilós szerelvényekkel számolunk, nyugodtan alkalmazzunk szabvány LEGO kereket. Bár a profi színtéren ezek már csapágyazva vannak (erről már korábban olvashattatok a blogon), ezek megrendelése, összerakása nagy szakértelmet igényel, így, ha csak otthon, illetve néha kiállításon használjuk a gépeinket, számottevő kopással nem kell számolnunk pár évig.

Vonataink kapcsolásához nyugodtan használjuk a LEGO által forgalmazott, egybe épített kapcsolókészüléket, amit szinte bármire felrakhatunk. Ha meg speciális kapcsolószerkezettel ellátott vonatot építünk, ez úgyse szempont.

Standard LEGO kapcsolókészülék, ami egybe van építve az ütközőkkel. Ezekből a LEGO sokfélét gyártott, a most megtalálható legelterjedtebb variánsa a képen látható.
Fotó: Bricklink

A LEGO még régebben gyártott külön mágnesen kapcsolót, ami nem volt egybeépítve az ütközőkkel, ezeknek használatát azonban kezdetben nem javaslom, mert viszonylag drágák, és főleg, ha rendelkezünk már LEGO vasúti készlettel, nyugodtan alkalmazhatjuk az abba mellékelteket. A beépítés során ügyeljünk a magasságra, általában a standard LEGO által használt magasságot alkalmazzuk.

Tesztelés

Nagyon fontos szempont a vonatunk folyamatos tesztelése, mert könnyen elképzelhető, hogy megépítünk egy gyönyörű kasztnit, amit a valóságban lehetetlen üzemeltetni. Ez főleg igaz akkor, ha R40 es standard LEGO íveket használunk. (A sínek beszerzéséről később) Először egy működőképes, ideiglenesen bekötött vázzal folyamatosan, és változatos síngeometrián teszteljünk. Ne feledjük, hogy elképzelhető, hogy ezek a tesztek sikeresek, de ez még korántsem a kész vonat, aminek súlya és hossza van, így ezeket jelzésértékű vázakkal, és súlyokkal igyekezzünk szintén figyelembe venni, főleg igaz ez a kapcsolókészülékre, ami a forgózsámolyra van erősítve, amin a mágnes minél távolabb van a forgócsaptól, annyival problémásabb megbízhatóan üzemeltetni.

Sínek

A LEGO által gyártott igencsak gyér felhozatalról, és annak variációiról, lehetőségeiről már készült cikk, így inkább én csak javaslatokat tennék.

Ha nem 9V-os gépekben gondolkodunk, bőven elég beruháznunk egy kisebb körre elég műanyag sínre. Ha már rendelkezünk LEGO vasúti készlettel, ez a probléma értelemszerűen nem áll fent, de ha ez nem áll rendelkezésünkre, nézzünk körül a használtpiacon. A műanyag LEGO sínek viszonylag strapabíróak, így ezekből érdemesebb használtat venni, pár kitérővel karöltve, a változatos pályakonfigurációk végett.

Kezdetben nem javaslom az ugyan jóval realisztikusabb, ám lényegesen drágább Trixbrix által gyártott 3D nyomtatott íveket, ezek bőven ráérnek a jövőbeli fejlesztésekhez.

Türelem

Mint ahogy azt az eddigiekből láthattuk egy modell elkészülte nem egy rövid folyamat, sokszor évekbe is telhet mire egy elképzelésből működő jármű születik. Különösen nem könnyű ez egy fárasztó iskolai, vagy munkanap után, ám ha lehetőségünk van, próbáljunk meg egyszerre minél több időt a gépre szánni, mert ha napi 10-15 percet szánunk a tervezésre vagy az építésre, akkor nem láthatjuk át az építés hierarchiáját, és könnyen átugorhatunk kulcsfontosságú részeket. Én magam az első gépemet, a 377-493-as gőzmozdonyt három hónapon át építettem, mellette végeztem az egyetemem, illetve zenekari próbákra jártam. Mindennek ellenére az építés kifejezetten pihentető élmény lehet, amikor elmerülhetünk egy kicsit a saját magunk által alkotott világ fejlesztésében.

Mennyi is az annyi?

Most, hogy elméletben végig mentünk a kezdés pontjain mindenkiben felmerül a kérdés, hogy „De mennyi az az annyi?” Hogy ne csak random leírt mennyiségekkel dobálózzak, végezzünk egy kis összesítést, aminek alapjául az általam épített BCmot árait vizsgáljuk meg, ha valaki az abszolút nulláról kíván felépíteni egy hasonló kaliberű modellt. Természetesen témánként ez az ár változhat, nem mindegy mit építünk, de egy fogódzkodóként reális alapot adhat. A vizsgálatnál átlagos árakat veszek alapul, és felfelé kerekítek.

Hajtás: Power Functions L motor-6000 forint, Nagy elemtartó-3000 forint, Vevő 6500 forint, és Távirányító-4200 forint, összesen: 19700 forint

LEGO darabok (A kerekektől kezdve a legapróbb darabokig): Körübelül 30000-50000 forint, annak függvényében mennyi elemmel rendelkezünk az építés kezdetén, illetve mennyire szeretnénk új, vagy használt elemekkel dolgozni.

Áramellátás: 4+2 darab Varta 1000 milliamperórás akkumulátor- 5000 forint, Két akkumulátor töltésére szolgáló Varta töltő x3- 9000 forint, összesen: 14 ezer forint

Sínek: 10000-20000 forintig, ha egy kis körrel számolunk, és két váltóval. Az ár itt változó lehet, használt, vagy új darabok végett.

Ahogy láthatjuk itt is érvényesül a használt-új párhuzam, de ha mindenből újat szeretnénk, és valamin futtatni is akarjuk a gépünket, akkor összesen nagyjából 103.700 Ft-ot kell fizetnünk. Ez az összeg nyilván soknak hangzik, de ne feledjük, hogy ez akkor releváns, ha eddig nem rendelkeztünk LEGO vonattal, és semmiféle alkatrészünk sincs, nem is beszélve az akciókról, kedvezményekről, amiket az akkumulátorok terén például érdemes figyelemmel kísérni. Ha ezt az árat összehasonlítjuk a modellvasutak világával, könnyen belátható, hogy ez az ár (főleg a vezérléssel, és sínekkel) versenyképesnek mondható, azért is mert egy H0 (1:87) méretarányú mozdony ára gyakorta magasabb, mint amit mi fizetünk egy teljesen egyedi, saját kezűleg megalkotott modellért, illetve a hozzá tartozó pályáért, valamint a működtetéséhez szükséges kezelőszervekért.

Megéri?

A rövid válasz az, részemről, hogy igen. Ha valaki lelkesedik a vasútért, és a LEGO-ért, akkor ez a tökéletes kombináció az élmények megalkotásához. Megéri belekezdeni ebbe a hobbiba, mert azon túl, hogy remek kikapcsolódást nyújt mind az építés mind a játék, szert tehetünk olyan kombinatorikai készségekre, amiket akár iskolában vagy munkahelyen eredményesen tudunk alkalmazni, nem is beszélve kezünk finommotorikus mozgásának fejlesztéséről. Én magam már két éve aktívan modellezek, és egy remek társasággal, és nagyon jó élményekkel gazdagodtam.

Szerző: Pécsi András

Nagy örömünkre szolgált, hogy meghívást kaptunk erre a kiállításra, amit ezúton is köszönünk a szervezőknek!
Oly hosszú idő után újra összerakhattuk asztalunkat és sok érdekes újdonsággal készültünk, köztük új vonatokkal és dioráma jelenetekkel.

Ez volt második kiállításunk, ahol a látogatóknak készültünk egy játékkal, amiben elrejtett jeleneteket kell megtalálni az asztalon. Erről a játékról a későbbikben lesz egy cikkünk!

Raáb Donát Siemens Taurusa a tárolón.

A terepasztal és rajta a vonatok Pécsi András, Raáb Donát, Szüts Donát, Dömel András és Dömel Máté alkotásai, illetve vendégvonatunk volt egy Westbanh Kiss, melyet Horváth Gábor épített.

A kiállításról videók és képek megtalálhatók új flickr galériánkban.
Illetve Raáb Donát külön videója: https://www.youtube.com/watch?v=BQ0Uv2R-mLQ .  

Martonvásári kiállításunkat az első, 2019-es alkalom óta most rendezhettük meg újra a Brunszvik-Beethoven Kulturális Központban, amiért ezúton is hatalmas köszönetet illeti a Kultúrház szervezőit! Így reméljük, hogy ebből már hagyomány lesz és jövőre egy nagyobb asztallal és újabb részletekkel térhetünk vissza.

Kép: Az éppen elhaladó vonatot néző látogatók.

Az idei alkalmon egy még nagyobb, közel 50 m²-es asztallal vártuk a látogatókat, melyet szombaton 8-9 óra munkával építettünk fel. Asztalunk Raáb Donát, Szüts Donát, Dömel Máté és Dömel András vasúti területeiből és városi jeleneteiből tevődött össze.

Ez volt első kiállításunk, ahol egy játék segítségével vezettük végig a látogatókat a terepasztal részletein. A játék során az asztalon elrejtett filmek, mesék jeleneteit vagy régebbi készleteket kellett megkeresni. A játéknak nagy sikere volt a gyerekek és felnőttek körében is, így ezt a továbbikban is játszhatják a kiállításainkra látogatók.

Szintén újdonság volt, hogy estefelé, mikor kint már kezdett sötétedni, lekapcsoltuk a terem fő fényeit, hogy a kivilágított vonatok, épületek és egyéb jelenetek "éjszakai" fényei is láthatók legyenek.

Az eseményről képek a Flickr galériánkban találhatók.

A kiállításra érkezőktől rengeteg kérdést kaptunk, a leggyakrabban felmerülőkre az alábbiakban igyekszünk válaszolni. Sok felmerülő kérdést már korábbi, istvántelki beszámolónkban már megválaszoltunk. Olvasd el ezt is, ha még nem láttad!

Gyakori kérdések:

K: Kapható ezeknek a nagy vonatoknak kisebb változata gyerekeknek?
V: Igen. Dömel Máténak van több vagonja és mozdonya is, ami kitűnő egyéni készlet kisebbeknek is. Keressétek a részletekért.

K: Hol és mikor lesz a következő kiállítás?
V: A következő nagy valószínűséggel a tavaszi szünetben lesz. Hogy hol, egyelőre még nem tudjuk.

K: Hol tároljuk ezt, amikor nincs kiállítás?
V: Leginkább otthon, dobozban a szekrényben, az ágy alatt, kinél hol van rá hely.

Immáron másodjára látogattunk el a „Kultúrházak éjjel-nappal Istvántelken" programra kiállításunkkal, ám ezúttal egy sokkal nagyobb, három állomást magába foglaló asztallal vártuk az érdeklődőket. Asztalunk Raáb Donát, Dömel Máté és Kovács Viktor Péter moduljaiból tevődött össze, megjelenítésre került a fűtőházak érzete, kisvárosi jelenetek, a klasszikus magyar és fantáziaállomások világa, illetve osztrák szomszédjaink vasúti hangulata is.

Kép: Raáb Donát GySEV Vectron-ja a reggeli napfényben.

A pályán sokszínű volt a forgalom, megfordult a magyar vasutak gerincét képező KISS motorvonattól kezdve a klasszikusabb dízel témákon át, egészen a mára-már nem közlekedő, nosztalgikus gőzösökig minden. Ezenkívül az asztalunkon határunkon kívüli osztrák, illetve német vonatok is megjelenítésre kerültek.  

Az eseményről rengeteg kép található meg új Flickr galériánkban, ahova majd a továbbiakban is kerülnek a kiállítási képeink, videóink.

A kiállításra érkezőktől rengeteg kérdést kaptunk, a leggyakrabban felmerülőkre az alábbiakban igyekszünk válaszolni.

Gyakori kérdések:

K: Ez mind LEGO?
V: Igen, de mégsem, mert a nagy tömegű és hosszú modellek megkövetelik a nem LEGO által gyártott, nagyobb sugarú íveket, valamint a simább futás érdekében a kerekek csapágyazva vannak. :D

K: Mennyi idő volt ezt összerakni?
V: A terem berendezése és a terepasztal felépítése 6-8 órát vett igénybe. 

K: Ez itt mind mekkora értéket képvisel?
V: Több millió forint, de ez több év alatt gyűlt mennyiség, több év munkája.

K: Ezeket LEGO -motorok hajtják?
V: Igen, a meghajtási rendszerhez a LEGO által gyártott, Technic és vonatmotorokat használjuk.

K: Ezt mi vezérli?
V: A LEGO hivatalos infra vevője és távirányítója, illetve egy SBrick által gyártott LEGO kompatibilis Bluetooth - tal vezérelhető kocka.

K: Ezt hol lehet megvenni, lehet kapni boltokban?
V: Ezek mind saját tervezésű vonatok, amiket mi építettünk a boltokban kapható LEGO alkatrészekből és ezért többnyire nincs hozzájuk építési útmutató. Tőlünk lehet rendelni vagy a fotók alapján házilag megépíteni.

K: Honnan tudunk külön alkatrészeket venni?
V: Pár boltban ki szoktak rakni nagyobb tálakba ömlesztett alkatrészeket, amiből lehet válogatni, de emellett akár BickLink-ről is lehet rendelni.

K: Mi van, ha megtetszett ez a hobbi és bele szeretnék kezdeni? 
V: Klubunk minden érdeklődő számára nyitott, junior tagjainkhoz bármikor csatlakozni lehet, ahol mind a blogon megjelent cikkek, mind kiállításainkon a személyes tanácsadás útmutatót tud adni egy saját modell elkészítéséhez.

K: Hogy tudok csatlakozni?
V: Kiállításainkra, ha valaki hoz saját építésű vonatot (ami nem útmutató, hanem saját elképzelés alapján készült), természetesen felrakhatja az asztalra és építéssel kapcsolatos tippeket is szívesen adunk. Így egy ilyen modellel már bekerülhet Junior csoportunkba és aktív részt vehet kiállításainkon. 

Alapadatok:

Név: M61 019 Nohab
Készítette: Kender Bálint
Kategória: dízelmozdony

LEGO adatok:

Készült: 2019 március
Átépítés: 2021 május-június
Építési nagyság: 8WN
Hajtás: LEGO Pf vonatmotor
Méretarány: 1:42

1 ábra: a 001-es Nohab Szentlőrinc állomáson

Története:

A legendásnak mondható M61-es mindig is lenyűgözött formájával, méreteivel és apukám is rajongott a típusért. Mivel nem találtam Magyarországon LEGO Nohabot, elhatároztam, hogy építek egyet én!

Elsőként el kellett döntenem, hogy milyen színben építem meg a mozdonyt. Az egyik variáció a bordó kasztni fehér cirmos csíkokkal az elején, a másik a teli narancssárga mozdonyszekrény volt. A cirmos színtervtől hamar elálltam, mivel ebben az esetben a mozdony orrát matricázni kellett volna. Maradt tehát a narancs színű mozdony. A narancs helyett a piros szín alkalmazása mellett döntöttem, mert piros színben többféle alkatrész érhető el. A mozdony elejét elég egyszerűen építettem meg nem foglalkozva a bedöntéssel (2.ábra), így a ,,turcsi orr “ nem volt az igazi. Hamarosan el is készült a mozdony, ami alá először három helyett csak kéttengelyes forgóvázak kerültek és csak a díszléceket alakítottam ki úgy mintha három tengelyes lenne a forgóváz

2. ábra: Háttérben a gép első verziója az állomásomon

Időközben átépültek a V43-as mozdonyaim és kezdtem látni, hogy a Nohab túl rövid ráadásul az elejével is szerettem volna kezdeni valamit úgyhogy az alapoktól kezdtem újra. Ezúttal nem szemmérték alapján hanem jellegrazj segítségével dolgoztam. Az első cél az orr-rész átépítése volt, ezért azzal kezdtem. Először az otthoni kockákból készítettem egy prototípust, amit már csak le kellett másolni piros alkatrészekből.

3. ábra: az orr rész mintaverziója

Hamarosan meg is érkezett az első csomag alkatrész az új mozdonyhoz és kezdődhetett az építés. Mivel az orr-részt csak ,,másolni” kellett, nem volt semmi nehézség az építésben.
A mozdony oldalán található ablakokat is részletesebben kidolgoztam illetve a szellőzőrácsok is átalakultak.

4ábra: a mozdony orra építés közben

Mivel a mozdonyszekrénnyel jól haladtam, elkezdhettem gondolkodni a forgóvázakon is. Mindenképpen három tengelyes forgóvázakat szerettem volna, nem akartam egy hat tengelyes mozdonyt négy tengellyel megépíteni. A kéttengelyes vonatmotorra ráépítettem egy a motorhoz képest elfordulni képes tengely és kész is volt a forgóváz, így már csak a díszlécek hiányoztak.

5. ábra: a forgóváz belső felépítése

A díszléceket nem kellett túlbonyolítanom mivel az eredeti gép forgóváza a  következőképpen néz ki: vaskos forgóvázkeret rajta a kerékagyakkal melyek felett egy-egy fékhenger foglal helyet. Ezt elég egyszerű volt reprodukálni viszont a díszlécek egy magasságban történő rögzítése okozott némi fejtörést.

6. ábra: a kész díszlécek

Ezek után már csak a forgóváz mozdony vége felé eső részét kellett megreformálni. Az itt található sárga-szürke résznek követnie kell a mozdony ívesen szűkülő orrát. A mozdony első verziójánál nem is foglalkoztam sokat ezzel a résszel mert olyan kevés volt itt a hely, hogy nem igen tudtam bármit is kezdeni vele. Azonban most több időt fordítottam ennek a résznek a kidolgozására is és végül a sarkok SNOT-ban való megépítésével sikerült egy kis ívet belevinni a forgóváz elejébe.

7. ábra: a teljes forgóváz és a szűkülő orr-rész

A forgóváz elkészülte után, még egy csomag megérkezésével el is készült az M61-es. Már csak mozgásra kellett bírni, ám ez sem volt olyan egyszerű, mivel a három tengelyes forgóvázban lévő motor kerekei folyton felemelkedtek a sínről ( ilyenkor csak a harmadik, elfordulni képes tengely ért a sínhez). Ez a ,, harmadik tengelyen való "fennakadás” olyan méreteke öltött, hogy a mozdony egyenesben, kocsik nélkül sem tudott mozogni. A harmadik tengely megszüntetése természetesen szóba sem jöhetett mivel ez volt az átépítés egyik oka. Végül a mozdony összes kerekéről le kellett szednem a tapadógyűrűt és a motor kerekeire pedig duplát kellett raknom, hogy a motor előbb a sínhez érjen, mint a harmadik tengely. Ezzel a problémák sorának végére értem és elkészült a legendás M61 019 LEGO verziója!

8. ábra: a kész mozdony

Alapadatok:

Név: BCmot 370
Készítette: Pécsi András
Kategória: Dízelmotorkocsi

LEGO-adatok:

Készült: 2020 december - 2021 április
Átépítés: -
Építési nagyság: 8WN
Méretarány: 1:45
Hajtás: LEGO Power Functions L-motor
Vezérlés: LEGO Power Functions infravevő

1. ábra: A modell alapjául szolgáló szerelvény a valóságban. Fotó: gumidani, Index Fórum-felhasználó, elérési út: https://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=138093042&t=9116135 

Története:

Már a 377-es gőzmozdonyom építésénél tervbe vettem egy következő gép elkészültét, ám a téma megválasztásánál bele kellett gondolnom egyéb jövőbeli terveimbe. Ugyanis a jövőben szeretnék egy igen kisméretű, mellékvonali terepasztalt építeni a járműveim számára, amiben korszakban passzolnia kell mind az új gépnek, mind a 377 esnek. A személyszállítás iránti érdeklődésem végett evidens volt, hogy ezúttal egy személyszállító vonatot szeretnék építeni, ami korszakban passzolna a gőzmozdonyos mellékvonali teherszerelvényhez. Választásom a Ganz által az 1930-as évek elején gyártott BCmot-ra esett, ami korszakban tökéletesen illeszkedik a 377-eshez. A Frigyláda ötlete (MÁV BCmot) már eddig is foglalkoztatott, ám a nagy tengelytáv miatt ezt nem vettem a lehetőségeim közé. Ám amikor láttam Raáb Donát megoldását a nagy tengelytávú kéttengelyes kocsik problémájára, zöld utat adtam a projektnek.

2. ábra: A Raáb Donát-féle megoldás. A tengelyek a gumis rögzítésnek köszönhetően a kanyarokban éppen annyira fordulnak ki, hogy áthaladhassanak, de az egyenesekben nem csuklanak a két sínszál közé. A BCmot-nál csak a szabadon futó tengely van így rögzítve. Foto: Raáb Donát

Első, és legfontosabb kérdés, ami felmerült a hajtás kérdése volt. Tudtam, hogy ez a legköltségesebb rész, és ha egy jól funkcionáló gépet szeretnék, rá kell szánnom a pénzt. Bár a kocsi méreteit tekintve a legjobb választás az AAA-s elemtartó lett volna, az így is az utastérben foglalt volna helyet, ahogy az AA-s elemtartó is, így lényegében mindegy volt, hogy melyik mellett döntök. Mint kiderült az otthoni elemtartómban megfolytak az elemek, így azt újra be kellett szereznem. A jármű hajtásáért egy Power Functions L-motor felel, emellett azért döntöttem, mert ugyan az M-motor elméletileg elegendő energiát szolgáltat (erre több klubtag hasonló méretű gépei is bizonyossággal szolgálnak), ám mivel a gépembe egy, a kocsi viszonylag kis méreteihez képest nagy elemtartó-dobozt akartam helyezni, így inkább az erőkifejtésben megfelelőbb L-motor mellett döntöttem. Ez azért is volt fontos szempont, mert a géphez később tervezek mellékkocsit építeni, amit üzembiztosan el kell vontatnia.

A vonat második felmerülő kérdése a szín volt. A MÁV Frigyládái jórészt egy igencsak mély árnyalatú sötétzöld festést viseltek, eltekintve a későbbi kifakult, illetve üzemi gépként szolgálatot teljesítő piros példányoktól. A LEGO ugyan gyárt ehhez hasonló színű, Dark Green- néven forgalmazott elemeket, de ez horribilis áron volt csak megszerezhető, így a végső döntésem a fekete szín lett. Sok régi képet találtam, ahol a járművek vagy teljesen feketére voltak festve, fehér ajtókkal, vagy akár videókon is teljesen fekete színűnek tűntek, így a szín fekete lett. Eredetileg az ajtók színe fehér lett volna, ám ezt elvetettem, mert az orr rögzítésében nehézségeket okozott volna.

3. ábra: Az építés folyamán az ajtók még fehér színűek. Az orr rögzítése azonban nem volt megoldható pusztán a belső technic elemekkel, így az ajtók is feketék lettek.

Az építés megkezdését a pontos méretek kiszámolásával kezdtem, szerencsére itt megfelelő mennyiségű információ állt rendelkezésemre a motorkocsi méreteiről. Annak ellenére, hogy a kocsi orrán hinge-platekkel oldottam meg a szekrény összeszűkülését, az így adódó eltérés a szabálytalan stud hosszúságokkal együtt sem feltűnő, a kocsi arányaiban megfelelő hosszúságú, 31 stud. Ezúttal sem használtam LDD-t (Lego Digital Designer), mert az az előző cikk elkészülte óta sem működött a számítógépemen. Ezt követte a kocsiszekrény megépítése, ami azért előzte meg a hajtást, mert a kerekek beállítása egy nagyon kényes és hosszú folyamat, amit lényegében lényegtelen, mikor csinálok meg, így inkább azt a végére hagytam.

A vezetőállás ablakait azok hármas osztása miatt SNOT-technikával oldottam meg, ami lehetővé tette az ablakkeretek arányos elkészítését. A járműszekrényen aszimmetrikusan elhelyezett ablakkiosztás itt ott trükkösre sikerült, és elsőre nem is volt a legszebb a használt állapotú átlátszó alkatrészek miatt, de ezek később viszonylag egyszerűen javíthatóak. Már szinte célegyenesbe érkezett az építés, amikor is egy véletlen baleset következtében a félkész kocsi leesett a szekrényem tetejéről, és ripityára tört. Szerencsére a LEGO elemek nem deformálódtak, de a főkeret súlyosan sérült.

4. ábra: Sajnos a baleset elég sok fejtörést okozott...

Ám a legnagyobb meglepetés csak ezután következett, ugyanis a helyreállítási munkák során gondoltam, kipróbálom, hogy a kocsi fix tengelyekkel, a maga 17 bütyök hosszú tengelytávjával képes-e közlekedni a szűk R-40 es íveken. És legnagyobb meglepetésemre képes volt. Annak ellenére, hogy ugyan valamennyi szorulás tapasztalható, ez se a kerekek peremeire, se a jármű sebességére nincs hatással, így az ugyan hatékony, de meglehetősen bonyolult technikát el tudtam hagyni. Bár a klubasztalon nagy mennyiségben használt 9V-os váltókon kérdéses volt a futás biztonsága, de erre is adta magát a megoldás. Ugyanis elég volt a szabadon futó tengelyt önbeállóssá alakítani, az így nyert minimális elfordulás vizuálisan alig tapasztalható, és elég minden trükkös pályageometria bevételéhez. Bár a futás első próbálkozásokra nem volt száz-százalékos a tesztpályán, (a nagysugarú ívek hiánya miatt itthon használt megoldásomon, az egy R-40-es ív, egy rögzített flexibilis sín) ezt könnyen orvosolni lehet a hajtott tengely kerekeinek nyomtávbeállításával.

5. ábra: A teszteléshez használt pályageometria képe. Meglehetősen fura megoldás, de nagy sugarú ívek hiányában ez tűnt a legkézenfekvőbbnek. Ugyan a legfőbb és legbonyolultabb kérdés szerencsésen megválaszolta magát, a gépben sok kérdőjel maradt, például az, hogy az így felszabadult helyre (a tengelyek fixálásával az elemtartó viszonylag kényelmesebben elhelyezhető a kocsin belül) hogyan lehet a leghatékonyabban bezsúfolni a hajtás elemeit.

6. ábra: A baleset után, a hajtott tengely fixálásával már lehetőség volt a motor és az elemtartó egy plate-tel lejjebb helyezésére. A végső megoldás a képen látható.

Kérdés volt továbbá az orrok fixálása, amit végül is egy kocka magas hinge-brickekkel oldottam meg, a keretként szolgáló alsó hinge-plate-ek mellé. Az orrot belül egy technic rúd rögzít a főkerethez, így lehetővé válik a kapcsolószerkezet rögzítése anélkül, hogy a főkerethez kéne kapcsolni. A motorhoz szükséges nagy elemtartó-dobozt igyekeztem úgy elhelyezni, hogy az akkumulátorok/elemek cseréjéhez ne kelljen szétszedni az egész kocsit, így ez az elem egy technic rúd kihúzásával, és egy tetőelem levételével gyorsan és könnyen hozzáférhető. A kábelcsatlakozás, és a gép üzembehelyezéséhez szükséges elemtartón megtalálható kapcsoló szintén a tetőre került, a könnyebb elektromos bontás érdekében, ami egyúttal kíméli a kábelezést is. Fejtörést okozott a motorkocsira igencsak jellemző felső hűtőberendezés (innen kapta a becenevét: Frigyláda), amit először úgy akartam megoldani, hogy a távirányításhoz szükséges, amúgy is kiálló vevőegység legyen ennek a részletnek az alapja, de ezt elvetettem. Nem lehetett megoldani az ezt takaró díszítőpanelek felhelyezését anélkül, hogy a végeredmény ne legyen szörnyen aránytalan, így végül is ez az elem a motor mögött kapott helyet, a hűtő pedig egy a tetőpanelre rögzített díszítőelem lett.

7. ábra: A tető építés közben. Itt még a hűtőberendezés első verziója van fent. Sajnos a motor teteje kilátszik, de ez egy szükséges kompromisszum volt. Az elemek/akkumulátorok cseréjéhez a hűtőberendezésnél megfogva az egész tetőelem egyben leemelhető.

Bár a hajtás konfigurációja megvolt, sajnos a kábelrengeteg útját állta igencsak fontos rögzítő elemeknek, ami miatt a kocsi két végének tetőpaneljei különböző konfigurációban lettek rögzítve. Végül (is) minden problémát sikerült megoldani, és a gép készen állt az első Kockaparkos futópróbájára, ahol néhány módosítást követően üzembiztosan üzemelt, és remélhetőleg a vírushelyzetet követően rendszeres szereplője lehet az állandó kiállításnak, és alkalmi terepasztaloknak egyaránt. Végül jöjjön pár kép a kész gépről.

Fotó: Németh Zsófia

Fotó: Raáb Donát

Fotó: Raáb Donát

(A külön nem jelölt képek a szerző felvételei.)